Kórházigazgatók Esztergomban I. - Kolos füzetek (2017)

Mint belgyógyász ma sem vitatható kezelési alapelve: „én a természet gyógy erejében sokat bíztam mindig és ezért az expektativ metódusoknak barátja voltam. Igen szerettem az életmód-változtatásával és az ásványvizek használata által hatni".

Feichtinger Sándor Esztergomban született, egész életében itt tevékenykedett, így talán nem érdektelen, hogy milyen volt a kapcsolata a prímásokkal. 3 évvel a diploma megszerzése után már Kopácsi József uradalmi és személyi orvosa lett. Epés panaszai miatt számtalanszor kezelte, sőt 1847. szeptember 18-án bekövetkezett halála után dr. Reissinger és dr. Stáhly professzorok előtt ő végezte el a boncolást.

Simor Jánosnak sérve volt, mely egy alkalommal kizáródott, és Feichtinger nem tudta reponálni. Egyértelműen átlátta a bajt, de egyedül nem merte megoperálni az egyházfőt. Azonnal táviratozott Bécsbe, ahonnan dr. Bodraczky professzor hamarosan megérkezett. O szintén konzervatív módon kezdett az ápoláshoz, de Feichtinger a műtétre ösztönözte, és 1872. március 22-én az ő asszisztálása mellett sikeresen el is végezték.

Röviden szeretném áttekinteni e hosszú élet - a távlatokból töretlennek imponáló, de a könyvéből kiderül, rögös, hivatali karrierjét.

1841. március 29-én lett Esztergom Megye tisztifőorvosa, ezt a címet viselte a megyei autonómia megszűntéig, 1850-ig.

3 évvel a diploma megszerzése után már uradalmi orvosa volt Kopácsy Józsefnek. Bazilika építésekor a Várban 1847-ben a prímás egy kis kórházat rendezett be melynek orvosa volt.

Feichtinger 1848-ban a haladás mellett állt. Májusban dr. Stáhlyval és Kossuth Lajossal is tárgyalt. Elévülhetetlen érdemei voltak 1849-ben az esztergomi katonai kórház sebesültjeinek ellátásában. 1860-ban Feichtinger újra káptalani uradalmi orvos lett.

1873-ban Esztergom város közgyűlése elsöprő többséggel tette városi főorvossá és kórházigazgatóvá.

1880-ban 40 éves orvosi tevékenységének évfordulóján az uralkodó királyi

11