Szeder Balázs: Komárom-Esztergom megye rövid ipar- és techikatörténete (1991)

- 3 o

az azonos szakmával biró kézművesek céhekbe tömörültek. Ezek a céhek érdekvédő társulások voltak, élén a céh legelismertebb , legtapasztaltabb mesterével az atyamesterrel. Rajta kivül voltak mesterek, legények és inasok.

Az esztergomi levéltárban számos céhszabály található, a legtöbbjük I.Lipót uralkodó aláírásával. Pl. a magyar vargák céhszabályai /1699/ vagy a szabók és posztónyírók céhszabályai

/1693/.

Az 1775-ös népszámlálás adatai szerint Komáromban többek között takácsok,mészárosok,gombkötők,sebészek,serfózők,csizmadiák,fazekasok, molnárok, szűcsök dolgoztak, a város kb. loooo lakosa közül több mint ezer embernek adott munkát az ipar./5o4 mester, 419 segéd,128 inas/.

Fontos leírás a korabeli iparról Fényes Elek 1836-os munkája, mely szerint "kézi mesterségekben nincs szüksége a megyének, sőt Komárom városában ritkább mesterségeket is találni"Részletei’' kimutatása szerint 182o-ban csak magában Komárom városában már 4 hajóépítő céh működött,amelyek régi hajók javítása mellett már újakat is építettek.

Tatán: fazekasok,bognárok,molnárok,borbélysebészek,mészárosok, szűcsök, vargák,kerékgyártók,asztalosok, lakatosok, csizmadiák, puskamüvesek és gombkötők működtek céhekben, a tatai fazekasipar országoshírü volt.

Kiemelést érdemelnek még a komáromi és a tatai molnár céhek, melyek a XVIII.század elején alakultak. A század végén már Tatán, például 11 vízimalom működött.

Esztergom ipara volt talán a legfejlettebb.Itt az iparüző lakosság a város lakosságának csaknem 4o íte-ára volt tehető.

Az iparos létszám az ország török uralom alól való felszabadítása után rohamosan nőtt. a létszámnövekedést elősegítették a telepítések is,melyek keretében a nagybirtokosok telepítettek birtokaikra munkaerőt. Ekkor települtek megyénkbe a németek és a szlovákok.

a megye első kőszónbányái 1814-ben a gróf Sándor birtokon az első bamaszénbányák 1817-ben Csolnokon és Sárisápon nyíltak. a márványbányákat már a rómaiak is használták. Erről tanúskodik a márványszállító út melyet a rómaiak a II.században építettek Tardosbánya és a dunaalmási Duna-part között kb. 15 km hosszúságban. Ezt az utat használták Mátyás király kőfaragói is,mivel Beatrix királynő 4o hajónyi követ vitetett a budai és a visegrádi palota díszítésére. A török idők nem kedveztek a márványbányászatnak, de a barokk kor világi és egyházi építészete újra felfedezte a magyar márványt,mely szépségét tekintve vetekedett a híres carraraival és amit Nagyszombattól^ Székesfehérvárig, Győrtől Budáig mindenütt megtalálunk lépcsők, korlátok,falburkolatok,szarkofágok,díszítőemelek formájában. a legszebb példa erre talán az esztergomi Bazilikában a Bakócz kápolna díszítése.