Jelentés … Magyarország selyemtenyésztésének és selyemfonó iparának állapotáról az 1909. évben különös tekintettel Esztergom vármegyére (1909)

12

Ezzel összefüggésben és különös példakép meg kell emlékeznem itt is Tolna vármegye Szedres községéről. Ezen Ids községet a múlt század 50-es éveiben telepítették éppen a mutatkozott munkáshiány miatt. Lakosainak egy talpalatnyi tulajdon földjük sem volt. Kizárólag abból éltek, hogy a szomszédos nagy gazdaságokba jártak napszámmunkára. Mindamellett a községben nincsen ház, amelyben selyemtenyésztéssel ne foglalkoznának és igy egészen érthető, hogy ezen alig száz házból álló kis község gubótermelés tekintetében első helyen áll az egész vármegyében. 1909-ben 9,A51 kor., kezdettől fogva pedig 158,W3 koronát keresett a község népe a selyemtermeléssel.

Ez mindenesetre megdönti azon elfogult állítást, hogy népünk nem ér rá a selyemtenyésztésre, ha. napszámba jár, vagy aratási munkával foglalkozik. Szedres községben a nép kiváló szorgalmán kívül természetesen annak is köszönhető a selyemtenyésztés nagymérvű fellendülése, hogy ezen község lakossága rendelkezik a legnagyobb szederfa lombbőséggel, miután a községet környező pusztákon lévő mintegy 20,000 darab szederfát használhat.

Ugyancsak Tolna vármegyéből felemlítem a Kajmád Hídja-, Fácánkert-, Jegenyés- és Apáthi-pusztákon elért eredményt, ahol eddig 30,000—53,000 koronát fizettünk ki a termelt gubákért.

Ez annál nagyobb méltatást érdemel, mert ezen pusztákon kizárólag a gazdasági cselédek foglalkoznak selyemtenyésztéssel és ez még sem vonja el őket rendes munkájuktól, noha például Fácánkert pusztán belterjes gazdálkodást űznek és a tehenészeten kivid még két szeszgyár is működik.

íme ezen adatokból mindenki meg fogja érteni, hogy milyen előnyt jelent az uradalmakra nézve az, ha a selyemtenyésztés révén évenkint mintegy 5,000 korona keresethez jut a cselédség anélkül, hogy ez a gazdaság külön megterhelésével járna. De különösen meg fogják ezt érteni azon gazdák, akik a mai szociális viszonyok között mindinkább arról panaszkodnak, hogy alig képesek kielégíteni a cselédség igényeit.

Még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy a táblázatban kitüntetett keresethez a gubótermelők minden néven nevezendő befektetés nélkül rövid 4—5 heti időtartam alatt és olyan mun-