Jelentés az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony-egylet 1896. évi működéséről (1897)
4 lehetünk-e működésünkkel megelégedve ? ha őszinték akarunk lenni, a felelet nem lehet hízelgő, én legalább nem merném állítani, hogy teljesen megfeleltünk volna feladatunknak. Igaz, hogy már a közelmúlt időben iparkodtam az egyletnek működésében azt az irányt megjelelni, mely leginkább megfelelne annak, hogy jobban érjük el az egyletnek szép czélját és igy Isten és emberek előtt érdemeket szerezhessünk. De úgy látszik, még nem értettük meg egymást tisztán, mert sajnos eddig még nem találkoztam kellő hajlandósággal eddigi működésünknek, a keresztény szeretetnek és feláldozásnak talaján való fejlesztésére. Annyi bizonyos, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ha évente megfizetjük csekély tagdijunkat és talán megjelenünk az évi közgyűlésen, a többit másokra bízván, az egész ügynek könnyebb végét fogtuk és elszalasztottunk számtalan alkalmat, hogy közvetlenül érintkezvén a szegényekkel azoknak ne csak segélyt nyújtsunk, hanem keresztény szeretettel balzsamot is öntsünk sebeire. Azért a gyűlés végén a tisztelt hölgyeknek nemes szivéhez fogok apellálni és oly inditványnyal fellépni, mely ha elfogadta- tik és velük született buzgalommal keresztül vitetik, a helyzet lényeges javulására alkalmas leend. Én ezennel Isten nevében és Szent Erzsébet oltalma alatt közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánítom. Ezen éljenzéssel fogadott hatásos elnöki beszéd után elnök ur hivatkozva az egylet régi szokására, tudomására adja a tagoknak, hogy az egylet védő szentjének Stolcz Albán által irt életéből a »Keresztség« és a »Jövendölés« czimü részleteket fogja a tanácskozás megkezdése előtt felolvasni. A jelenlevők örömmel vevén elnök e kijelentését, nagy érdeklődéssel hallgatják a következő tanulságos élettöredékeket.
