Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
45 szomorúan telő napjaikat. Itt lett Bottyánék kész szolgája Goldenfinger dános és Nagy Mátyás. Mindkettő talán a sok jótétemény viszonzásául különösen odaadó hűséggel ragaszkodott Bottyán Jánosékhoz. Ha tehette, ellátogatott férjeurával a vízivárosi ferencrendiek templomába, ahol az ekkor dívó úri szokás szerint a korda- társulat tagjaivá lettek, és ahol Újvári Mihály ferences baráti viszonyba került a nagy katonával, aki 1689-ben a grabovai csata folyamán véghezvitt fényes hadi cselekményeiért I. Lipóttól ezredesi rangot és nagy aranyérmet kapott jutalmul. Rövidesen Bottyán dános ezredes' saját palotájába költözött. Majd több házat, sebb nála; felébredt benne az ármányos fondorkodás pokoli bűne. Német előkelőséggel palástolt alattomosságával jóbarátságot színlelt, s amikor gyakori látogatása közben Bottyán egész anyagi helyzetéről tisztán tájékozódott, makacsul elhatározta magában, bármi módon, előbb- utóbb tönkreteszi hatatma teljes latbave- tésével a dicső múltra visszatekinthető katonát. . . Kapóra jött a kurucidő. 1703 telén Zólyom várába szorította Bottyánt a felkelő néptömeg. A Duna—Garam között elterülő birtokainak nagy részén felkelő kurucok tanyáztak. Félt, hogy felesége s az ő összekuporgatott vagyona közzsákmánnyá válik. Átpártolás ^titkos Dr Serédi Jusztinján hercegprímás a Rómába zarándokolt püspökök és más előkelőségek körében. földet, sörházat, majort mondhatott Esztergomban sajátjának. Itt úgy Bottyán, mint vagyonos felesége jólétben élt. A született erélyes katona és a szelíd angyali feleség boldog házaséletét az olykor fellobbanó csatározásokon kívül más sem bolygatta meg. Munkában az ármány. Minden élet derűjét ború követi. A sors Bottyánra is mért nehéz napokat, amikor báró Kuckländer Ferenc Ferdinand császári altábornagyot tették Bécsből esztergomi várparancsnokká. Ez látta Bottyán gondtalan anyagi helyzetét, irigyelte, hogy alacsonyabb rangfokozata mellett tehetőigérete után bántatlanui érkezhetett haza a pajzán kurucok közül. Kuckländer a Szenttamáshegy déli lejtőjén épült villaszerű házban lakott. Ropogós januári hó fedte e ház rendezett udvarát. Bent erősen fűtött szobában köhécselt Kuckländer, amikor kertésze, György dános, félve kopogtatott be hozzá. A szobában nagy kézcsókos hajlon- gás közben törli meg György János jégcsapos harcsabajúszát. — No, mit hoztál János? — Kegyelmes tábornok uram, alázattal bejelentem, hogy Kovács Gergely hozott ám hírt Bottyán ezredes uramról. — No, halljam, mit csinált az? a Zólyomból gyanúsan elinalt ezredes
