Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)

30

Nemes özv. Jósa Páiné megvárta kocsijával, amíg Bottyán magára hurcolta az árok giz-gaz bokrai között a néhány parasztruhadarabot. Oly nagyszerűen festett a parasztöltözetben, hogy Jósáné hangos nevetésre fakadt... Maga mellé tessékelte.

— Lássa nemes és nemzetes Bottyán uram, ugyancsak vigyáznunk kell, hogy hogyan csempésszük Újvárba kegyelme— Az ebadta, jól adja! — vágja rá tudálékos hangon Varga András az első ülésről.

— Hát kegyelmedből, nemes bíró uram, csak nem az irigység szól? — kérdi felbátorodva Bottyán.

— Nem mondhatnám. Én már vén vagyok az ilyesféle incselkedésre. De hát nem bíznám deli nemes vitézre,1pha rajtam állna, a mi drága nemzetes asszonyunkat.

Dr. Serédi Jusztinján bibornok-hercegprimás, esztergomi érsek.

det. Tudja, mellettem azt hiszik a török őrök, hogy az én uram kegyelmed.

— Igaz biz az, köszönöm nemzetes asszonykám nagy jóságát. Szegény végbeli vitéznek néhanapján nem árt egy csöpp uraskodás, különösen szép asszony közelében mindenkor szívesen lennék úr.

— Mit szól ehhez bíró úr, hogy ennyire megtisztelem e nemes katonát? — várja Jósáné a bíró véleményét.

— Mit tudja, bíró uram, kegyelmed, hogy itt a hátsó ülésen nem jobb-e így nekem, mint egyedül zötyögni, — sietett hamiskásan válaszolni Jósáné; megigazítva selyemfőkötőjét, amelyhez igézőén illett hófehér kezének legyintése.

— Ó, nemzetes asszonyom közelében jó gyerek leszek, nem hálátlan fickó, — felelte Bottyán, és csizmájával észrevétlenül az özvegy ölében tartott mentécske