Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

Az Európában lassanként elterjedő babona a 15. századra tömeges boszorkányüldözéssé fajult, és a máglyákon ezrével égtek el a „Sátán szeretői". Magyar- országon a boszorkány a népmesék rosszindulatú, emberfeletti hatalmú, idős asszonyalakjainak gyűjtőneve, akiknek alakja gyakran összefonódik a vasorrú bábáéval. A boszorkányok egyik elnevezése a magyar nyelvi tájakon a bűvös-bájos, bű-bájos volt, tevékenykedése pedig a bűvölés-bájolás. Értelemszerűen e szavak jelentése a gonosszal, a romlottal kapcsolódott össze.

Könyves Kálmán 1100 körül, az esztergomi zsinaton kelt törvényei, melyek enyhítettek Szent László szigorú dekrétumain, az 57. paragrafusban a következőképpen rendelkeztek a dolgot illetően: „A boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak." A legendásan bölcs uralkodó törvénye a későbbiekben feledésbe merült, hiszen még a 16-18. században is tudunk valóban létező és szigorúan kivizsgált boszorkányperekről, melyek a későbbi korok tévedéseként bizony szedték a maguk áldozatait. Ennek ellenére a boszorkány vagy a vasorrú bába a népmesék és egyéb mesék gyakori szereplője.

Az egyik klasszikus Grimm-mese, a Jancsi és Juliska több generáció gyermekeit ijesztgető alakja, a vasorrú bába tehát boszorkány. Az Óz, a csodák csodája című filmben a szokásos gonosz boszorkány mellett szerepel a jó boszorkány is A boszorkány alapvető „tartozéka" a seprű: egy igazi gonosz boszorkány el sem képzelhető varázserejű seprű nélkül, melyen ülve repül például az ördögökkel és a többi boszorkánnyal tartott gyűlésre. Harry Potter

72