Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

feladat, hogy törvényessé varázsolja Vazul korábban elűzött, majd 1046-ban mégis trónra került utódai uralkodását.

Orseoló Péter és Aba Sámuel viszálykodására nem kívánok itt kitérni, annyit azonban feltétlenül meg kell említeni, hogy Péter másodszori elűzését követően a magyarok behívták az országba Vazul fiait: Andrást, Bélát és Leventét, akiket épp apjuk alkalmatlanságára hivatkozva István király korábban kitagadott az öröklés rendjéből, nem is sejtvén, hogy tőlük származik majd az 1301-ig uralkodó Árpád-ház. Éppen ezért, a Vazul fiák hazahívásakor hirtelenjében hallatlanul fontossá válik első uralkodónk személye. Ezt látszik erősíteni Leodvin bihari püspök 1060 körül keletkezett feljegyzése, miszerint „István pogányból lett keresztény. Miután meghalt, András követte a trónon. Alighogy trónra lépett, elkezdte kerestetni István király ékszereit..." Leodvin tehát egyszerűen kihagyja a közben történteket, ám ami ennél is fontosabb, a bihari püspök pontosan tudta, hogy András csak akkor lehet törvényes uralkodó, ha országlását valamilyen módon István király személyéhez köti, erre pedig mi sem bizonyult alkalmasabbnak, minthogy megtalálja nagy elődje koronázási ékszereit és azokkal fölékesítve foglalja el a királyi trónt. Ettől a pillanattól kezdve Magyarországon - egészen a 20. századig - csak az lehet majd törvényes magyar király, akinek a homlokát Szent István király tényleges vagy annak vélt koronája ékesíti. István király személyének jelentősége tehát éppen a halálát követő trónviszályokban növekedett meg.

15