Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)
XL ESZTERGOMI CÉHEK A művészi élet keretét és lehetőségét alkotó tényezők közül a XVIII. századi Esztergomban az érsekség távolléte következtében hiányzanak azok a mecénások, akik nagyszabású megrendeléseikkel a művészi termelés lehetőségét, előfeltételét és terjedelmét megadhatták volna. Hiányzik másrészről a művészi munka szervezetét irányító és a helyi hagyományokhoz ragaszkodó céh-berendezkedés. Helybeli kőműves- és kőfaragómesterekről a század elején csak gyér tudomásunk van’ s azt kell hinnünk, hogy Esztergom építőmesterei a század második felében sem alkottak önálló céhet. A belvárosi plébánia-templom Enumeratioja 1757-ben egyszerűen »kőfaragó és kőmívesek«-et említ, holott egyéb iparágaknál a »céh« megjelölést használja.1 Midőn 1762-ben a belvárosi templom kriptájának építésére a megbízást Oratsek Ignác budai építőmester kapja meg,1 2 ez ellen az esztergomi építőmesterek együttesen, de nem céhbe tömörülve tiltakoznak.3 Sőt még 1770-ben is, mikor Sándor gróf esztergomi háza miatt a pesti céhhel kertültek szembe, mint helybeli kőművesmesterek s nem mint céh szerepelnek.4 * Későbbi időből sincs tudomásunk az esztergomi kőműves- és kőfaragó-céhről, melyet az ezirányú szakirodalom sem ismer. Ez a negatívum azonban a művészettörténeti kutatás szempontjából azzal a fontossággal bír, hogy világosan kimutatja a céhnek, mint a művészi munkásság külső szervezetének jelentéktelenségét, a bárok korban. Esztergom kőműves-céh nélkül is kialakította jellegzetes helyi stílusát, melybe az idegenből 1 Városi Lvtär. Acta Anni 1557, fase. VIII. Enumeratio az 1757-i urnapi körmenetben résztvett iparosokról. 3 Városi Lvtár. Protoc. Polith. A. 1772. márc. 26. p. 581. 3 Városi Lvtár. Protoc. Polith. A. 1762. márc. 27. p. 582. 4 Városi Lvtár, Acta Anni 1770. Fase. III. Nr. 25. és Réh E.: A régi Buda és Pest építőmesterei... 16. 1. és 32—33. jegyzetek.
