Vimmer Imre: Esztergom szab. kir. város tekintetes képviselő testületéhez az 1900-1906. évet illető jelentése (1901-1907)

39 kola államosítassék, illetékes, és legilletékesebb helyeken kiváló figyelem tár gyává tétetett, azonban daczára annak, hogy ez irányban tiszteletteljes szorgal mazások tétettek, eddig érdemi intézkedés nem történt. Habár az esztergomi róm. kath. főgimnázium nem városi intézmény amennyiben annak a város közönsége csak otthont biztosít, mégis kötelességem megemlékezni egyrészt a tapasztalt kitűnő vezetésről, másrészt azon eléggé nein értékelhető üdvös tevékenységről, a melyet a köztiszteletben álló szt Benedekrend tudós tagjai lelkesen kifejtenek. Az iskolai évről beszámoló értesítőnek bő és tárgyilagos tartalma bizo­nyára közismeretéi s így abból csak a látogatottságra vonatkozó adatokat vo­nom ki. Az 1902'3 év folyamán 362 nyilvános és 14 magántanulója volt a főgim­náziumnak. Ezek közül 131 helybeli, 42 megyebeli, 165 más megyebeli és 3 Horvát-Szlavon országból. Az így kijövő létszám 341 s a különbözeti 19 onnan ered, hogy ennyi évközben kilépett, vagy elhalt. Múlt évi jelentésemben rámutattam azon körülményekre, melyek miatt ha egészben városunk közegészségi viszonyai általában tűrhetek sőt a város egészsé­ges fekvése által kedvezményezve minden nagyobb aggodalom nélkül elfogadha­tók is, kétségkívül sok kívánni való van még az ideálisabb állapothoz képes! hátra, melyek létesítésében mostoha anyagi helyzetünk által gátolva vagyunk. Teljes érzékkel viseltetem az egészségügyi szolgálat és berendezések köve­telményei iránt, mert hiszen szembeötlők a vívmányok melyek e téren már elérettek ; a statisztikai számadatok bizonyitőlag beszélnek, és köztudatba ment, hogy a legpusztítóbb já.ványok az előtt nem sejtett mértékben korlátolhatok, illetve csirájukban elfolythatók s általában a halandóság csökkenthető az orvosi tu­domány által támogatott, czélszerű közegészségügyi berendezésekkel és ható­sági intézkedésekkel, melyek az emberiség lefőbb javának az életnek és egész­ségnek védelmére irányulnak Kétségtelen, hogy a csatornázás és vízvezeték hiánya olyan tökéletlensé­gek, melyek megszüntetése iránt egykedvűek nem lehettünk, nem is vagyunk ; kétségtelen az is, hogy meglevő földalatti csatornáink melyeket öblittetni képe­sek nem vagyunk csak fészkei a szennyvizek pestilentalis bűzt terjesztő lera­kodásának és erjedésének; hogy mégis mikor és mikép lesznek a vízveze­ték és csatornázásra irányuló óhajtásaink megvalósíthatók, ez oly kérdés, melyet folyton napirenden kell ugyan a város közérdekei őreinek tartaniok, melyre azonban határozottabb választ adni még annyival is nehezebb, mert a csatornázást erőnket meghaladó közönséges költségei mellett még nehezebb feladattá teszi az, hogy a záporok idején lezuhanó hegyi vizeknek miképen való elvezetéséről is, melyek a csatornákat eliszapolják, gondoskodni kellene; és mert a vízvezeték pénzügyi műveletének a fogyasztás nagyobb mértékében keresendő előnyösebb alapja megvan szorítva az által, hogy az érsekség, fő­- Gimnázium. [ Közegészség­ügy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom