Esztergom jövője. Az Esztergomi Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt programja (1927)
23 A méhészetnek vannak már városunkban lelkes úttörői s a Méhészeti Egyesület munkásai mindent elkövetnek, hogy a szorgalmas méhecskék munkájából maguknak is, a köznek is hasznot biztosítsanak. Eddig azonban főképen az ű. n. középosztály (tisztviselők, kisiparosok stb.) foglalkozik vele, gazdaközönségünk érdeklődése eziránt az őstermelés körébe vágó és igen jövedelmező foglalkozás iránt még nagyon csekély. Az egyesületet részesítsék hatóságaink minden erkölcsi és anyagi támogatásukban, hogy kellő propaganda révén a méhészkedés hasznos és nemes nevelő foglalkozása az alsóbb néprétegek körében is elterjedjen. Másrészt, ha lesz sok gyümölcsfánk, ha partjainkat virágos cserjékkel és fákkal ültetjük be, kopár területeinket akáccal borítjuk, hatalmas lendületet nyer a méhészkedés. Ebben a munkában vegyük igénybe a helybeli állami erdő- védi szakiskola szives segítségét. Erdőgazdálkodásunk a múltban nem volt egészen megfelelő s a hibák most válnak érezhetővé az erdőgazdaság kisebb jövedelmezőségében, amikor pedig most volna leginkább szükségünk jövedelemtöbbletre, hiszen a közel hatezer holdnyi erdőterület városunknak egyik legjelentékenyebb jövedelmi forrása. Hisszük azonban, hogy az állami erdő- gazdasági szakiskola szakszerű kezelésében a hibák mihamarább jóvátevődnek és erdeink ismét bő és biztos jövedelmi forrásai lesznek városunk mindinkább növekedő szükségleteinek. Erdeink kitermelésénél legyünk elsősorban figyelemmel közönségünk szükségleteinek kielégítésére és csak a felesleget exportáljuk. Szerszám- és bútorfát külön termeljünk ki és biztosítsuk elsősorban helybeli iparosaink számára. Vadászterületünk bérleteinél legyünk figyelemmel arra, hogy olyan egyének vagy társaságok kapják meg a bérletet, akik gazdáink földjeit a kártékony vadaktól megvédik és ezirányban nemcsak kötelezettséget vállalnak, hanem annak eleget is tesznek. A szerződést be nem tartókkal szemben pedig szigorúan járjanak el hatóságaink. Ugyancsak fontos gazdaközönségünk szempontjából, hogy a határ mindennemű apró és nagyobb tolvajlások ellen biztosíttassák, ami csak jól szervezett és elégséges számú mezőrendőrség segítségével érhető el. Az a roppant gazdasági kár, amit a gyakori lopások, a szándékos pusztítások és vadkárok okoznak, meghaladja a megfelelő számú mezőrendőrség költségeit; ha okosan szervezzük meg, a károk elmaradása révén az erre fordított egész költség többszörösen megtérül.
