Esztergom jövője. Az Esztergomi Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt programja (1927)
22 ellátná idényvirágokkal és díszcserjékkel, sőt e cikkekből még Budapest óriási virágszükségletének ellátásához is hozzájárulhatna, ami újabb bevételi lehetőséget jelent. Mindezen, a földművelés körébe tartozó művelési módokban példaadólag és irányítólag a valóban mintaszerűen kezelt városi mintagazdaságnak kellene vezetnie. E városi mintagazdaság akár házikezelésben, akár szövetkezeti alapon vagy állami tőkével volna megvalósítandó. Mind a földművelésben, mind a szőlő- és gyümölcstermelésben, mind a kertészetben példájával és ellenőrzésével áldásos működést fejthetne ki. Nemcsak marhaállományunk, de apró jószágunk is: sertés- és baromfiállományunk szintén gyarapításra és nemesítésre szorul ; e téren is példával és fajállatokkal a városi mintagazdaságnak kellene szolgálnia. Kisebb, de jövedelmezőségben éppen nem jelentékeny kiegészítői gazdasági életünknek a gyógynövénytermelés, a selyemhernyótenyésztés és a méhészet. E három dolog népszerűsítése a helybeli földművesköröknek volna nemes és szép feladata. A kertészet keretébe könnyen beállítható, de önállóan is megvalósítható, a közismerten igen nagy jövedelmezőségű gyógynövénytermesztés. A mi vidékünk éghajlata a legtöbb gyógynövényre kedvező s így nagyobb kockázat nélkül folytatható termelésük. Erre a célra a domboldalakon levő parlagjaink is igen jól felhasználhatók. Ma az a helyzet, hogy mind a termesztett, mind pedig a vadontermő gyógynövényekért súlyos milliókat fizetünk a külföldnek; ott a gyógynövénytermesztés és gyűjtés nem olyan lenézett foglalkozás mint minálunk, ahol pedig a termesztés feltételei is megvannak s a vadontermő gyógynövények erdeinkben, mezőinken óriási mennyiségben előfordulnak. Azért ezzel kapcsolatban a vadontermő gyógynövények gyűjtését is meg kellene szerveznünk s ebbe a mozgalomba a helybeli iskolákat, napközi otthonokat, patronageokat is bele kell kapcsolni. Köztudomású, hogy a selyemtermelés, a selyemhernyótenyésztés mily nagy haszonnal jár, ha komolyan és szakszerűen foglalkozunk vele és ha alapfeltételeit biztosítjuk. A legfontosabb, hogy elégséges táplálék, kellő mennyiségű eperfalevél álljon rendelkezésünkre. Utainkat szegélyezzük ezért eperfákkal, sövényeket ne fagyaiból, vörösgyürűből neveljük, hanem szedersövényeket fejlesszünk. A szükséges tudnivalókat pedig a földműveskörök keretében szaktanfolyamokon sajátíttassuk el gazdaközönségünkkel. Olyan portéka ez, amelyből soha sincs felesleg, mert az állami selyemgubóbeváltó hivatal minden mennyiséget átvesz, tehát biztos jövedelmi forrás.
