Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
r. ESZTERGOM A TATÁRJÁRÁS ELŐTT. A régi nagyságnak homályos tudata és a város határában több helyütt előtűnő romok azt a balvéleményt szülték, hogy a régi Esztergom a mostani Déda csárdától a doroghi és táthi hegyekig terjedt. Azonban őrizkedjünk a csalódástól. A régi város (vicus Strigoniensis) azon a területen feküdt, a melyet Esztergomnak a múlt században még fennállott falai vettek körül; tehát a hévviz és a mai ároksor valának szélső határai. Ezen kívül, azokon a téreken, a hol ma aranykalászok tengero hullámzik, avagy a lábas jószág legelész, egyes kisebb helységek, kolostorok, majorságok, kertek és földek feküdtek, a melyek kölönálló községek és úri birtokok voltak; és noha melléknevüket Esztergomtól nyerték (de Stiigonio, iuxta, apud, prope Strig.) mindazáltal a szoros értelemben vett Esztergomnak sem birtokához, sem joghatósága alá nem tartoztak, épen úgy, mint napjainkban Szt-Györgymezö, Szent- Tamás és Víziváros. Megkísértjük röviden előadni a mai városi határnak helyrajzi viszonyait a tatárok betörése előtt való időben. Szt-Pál hidján *) a mely körülbelül a mai Duna-utcza végén lévő uj hid helyén állott, áthaladva a nemzetek apostolának tiszteletére szentelt egyházáról szt. Pálnak nevezett helységet *) M. Sion III. 858.
