Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
8 találnófe a szérűk helyén (Villa Sti Pauli), a melynek határaa táthi országút és a kis Duna között egész a Partospatakig terjedt, a melyen most az angyalhid vezet keresztül. *) A patak innenső partján a kis Duna felé egy széles ut húzódott, a melyen a nyájakat itatni terelgették (via gregum); túlsó partján pedig az a terület fekszik, a melyen a földművelő nem csekély boszuságára szántás közben gyakran kőbe akad az eke, s a munkás kéznek nem nagy fáradságába kerül épületmaradványokra találni. Itt állott a hős johanniták faluja, hajdan Abony (Obon), utóbb szt. Kiiály (Villa Sti Regis), a melyuek nevét máig megőrizte az emlékezet. II. Gyeicsa király adományozta ezt a szt. János rendje lovagjainak, a kik ott az ö költségén az első magyar király emlékének dicsöitésére templomot, a szenvedő emberek számára pedig kórházat emeltek. Ez a rendház volt valószínűleg a jános-lovagok magyar- országi főkonveotje, hiteles helyijoggal bírt, és számtalan jelét tapasztaló a nemzet bizalmának és becsülésének. Királyaink bőkezűsége pedig a mai esztergomi határ jó részét birtokába juttató. A szt-királyi birtok ugyanis az angyalhidtól és a kertek végétől a doroghi országút és a Duna között egész a táibi és doroghi határig terjedt. Azonban e terület északi részét ugyancsak e keresztes lovagok szt. István nevű faluja foglalta el, (Villa Sti Stephani), a mely a Partospataktól kissé a város felé a táthi országút két oldalán állott. E helységben volt valószinüleg a jános- lovagoknak szt. István vértanúról elnevezett konMon. I. 600.
