Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

6 született és lön megkeresztelve, István nevet adott a szt. keresztségben. A keresztelés szt. Lu­kács ünnepén (okt. 18.) nagy ünnepélyességgel történt, s a király örömében ajándékokat oszto­gatott, és a nép közé nagy mennyiségű pénzt szó- ratott. A királyi gyermek világra jötte előtt országszerte könyörgések tartattak a királyné szerencsés szüléséért1). Úgy látszik e körülménynyel van kapcso­latban az az oklevél, a melyet az érsekség né­hány héttel ez ünnepélyes keresztelő előtt (szept. 29.) nyert, s a melyben IV. Béla felsorolván az érsekeknek a királyi ház érdekeinek előmozdí­tása körül szerzett érdemeit, egyebek közt meg­engedi, hogy az érsek a vár alatt tisztjei és szol­gái számára várost épitsen, s abban minden szom­baton hetivásárt tarthassanak 2). — A hely, a melyet az uj városka építésére engedett a király, a várhegy tövében fakadó meleg forrástól, a mely­nek vize a kis Dunába folyt, a Veprech nevű érseki toronyig terjedt. — Nem nehéz ebben a régi viziváros határaira ismernünk, mert az em­lített meleg forrás nem más, mint az, a melynek vizét a Ferenczrendiek posztógyárukban hasz­nálták, az a torony pedig csaknem azon a helyen állott, a hol most a vizemelö gép épülete van. — A mi ez érseki városból 1239. őszétől 1241. ta­vaszáig épült, az édes-kevés lehetett, és ezt is aligha kímélte meg a tatárok romboló dühe, do azután csakhamar felépült. íme! tehát közvetlen a tatárjárás után az Esztergom neve alatt össze­foglalt községek egygyel szaporodtak. i) i) Mon. I. 331, — >) Mon. I. 329.

Next

/
Oldalképek
Tartalom