Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

5

utazott, és onnan méltatlanul sértett jogaiban megerősítve tért vissza1).

Úgy látszik 1198 táján némi viszálkodása vala a királylyal. O tehát attól tartván, hogy ha a király és érsek együtt laknak az esztergomi vár szűk területén, a fölmerülhető félreértések könnyen nagyobb zavarokra adhatnak okot: Imrétől a kibékülés után az esztergomi várbeli királyi palotát érseksége számára kérte. Az Endre herezeg által előidézett villongások miatt a nagy befolyással biró egyházi rend és főleg a magyar papi fejedelem kedvét keresni kénytelen király át is engedte azt 1198-ban oly kikötéssel, hogy szükség esetében az érsek a királyi családot befogadni tartozzék2).

Ez adomány által Esztergom megszűnt a királyok városa lenni. Régi hire és dicsősége, a melyet a külföldi krónikások is emlegettek, nem enyészett ugyan el ; régi fénye és gazdagsága pedig még növekedett; sőt a várbeli királyi palota is csak a tatárjárás után ment át véglegesen az érsekség birtokába: mindazáltala királyok ritkábban tértek be elhagyott fészkükbe, s Esztergom nem vala többé az uralkodó ház családi ünnepélyeinek színhelye.

Egyedül még IV. Béla király időzött szívesen e városban, s neje 1239-ben itt szülte a trónörököst. Róbert érsek a király újszülöttének, szt. István emlékére, a ki szintén azon a helyen

l) Memória Basilicae Strigoniensig . . 56 1.

a) Mon. I, 156 1. így idézzük rövidség kedviért a megbízható adatok ama kitűnő tórát, a melyet Knauz kanonok ur ily czim alatt bocsátott közre : Monumenta Ecclesiae Stri- goniensis.