Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

ESZTERGOM

OSTROMA 1242-BEN.

Mint a vihar kitörését a menydörgés moraja, úgy a tatárok érkezését is a baljóslatú fairek özöne előzte meg.

II. Endre király idejében, meglehet, hogy épen sz'. Katalin esztergomi monostorának falai között olvasák a jámbor prédikátorok „a magyarok tetteidben, hogy a távol keleten, az ősi hazában maradtak magyarok, a kik még akkor is a pogányság sötétségében tévelygének ; — s keblükben élénk vágy keletkezett nemzetük hitetlen fiait az Úr édes igája alá hajtani. — Es elindula négy szerzetes felkeresni az ősök hazáját. — Hármat közülük elemészte a három éven át szünet nélkül tartó küzködés. — A negyedik Ottó nevű, megtudva Nagy-Magyarország fekvését, vissza tért s megmagyarázva a célhoz vezető utat, egy, bét múlva fáradalmainak jutalma- zójához, az Úrhoz költözött.

Ez első kísérletnek sikertelen volta nem riasztá vissza a derék prédikátorokat hazafias szándékuk végrehajtásától. — Nem törődve a sivatagok veszedelmeivel, nem rettegve a halál- tó1, a melynek ezer neme fenyegette őket, szivükben buzgó vágygyal és határtalan bizalom-