Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
28 mal, IV. Béla költségén négyen ismét útnak eredtek és pedig Konstantinápoly felé.—Kettő a szükölködés miatt kénytelen vala visszatérni, Bernátot az örökös fáradalom a sírba döntéjegyedül csak Juliánnak sikerült az ösök hazájába jutni. — A Volga folyam mellett lakó atyafiak szívesen láták őt, s ö elkezdó közöttük hintegetni az üdvösség igéit. De egyrészt attól tartván, hogy a szomszédos ruthén népek, ha megtudják, hogy ö a katholikus vallást terjeszti Nagy-Magyar- országban, majd megakadályozzákaz odamenetelt; másrészt pedig belátván, hogy apostoli munkálkodását egymaga nem végezheti a kellő sikerrel; azonlölül hirül vevén, hogy a tatárok a német birodalmat meg akarják támadni: sietve visszatért a volgamelléki rokonok által javasolt rövidebb utón. —■ 1237 deczember,27-én lépett ismét Magyarország földére. — O vala az első, a ki a tatárok felöl hirt hozott hazája fiainak *). A pédikátorok buzgósága nem lankadt. — Julián vezérlete alatt ismét útra keltek nehányan, és pedig ekkor Poroszországon keresztül akarták utazások célját elérni. — Már Poroszország szélein hallották, hogy az ösök hazáját a tatárok időközben elfoglalták. — A susdali ruthén fejedelem feltartóztatá őket és egy levelet adott át Juliánnak, a melyben a tatár khán fenyegető hangon hódolásra szólítja IV- Béla királyt. — E levéllel kezében szerencsésen haza érkezett Julián, és körülményesen elbeszóló a tatárok ke- l l) L. Rikhárd szerzetes tudósítását „Nagy-Magyaror- szág dolgáról“. Szabó Károly Magyarország tört. forrásai, I. k. 2 füzet 88—98. 5
