Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

26

Imre király 1202-ben arany pecsétes levéllel erö- sité meg,1). — II. Endre, a midőn Bánk bánt a nevéhez fűződő tragikus esemény miatt számüzé és javaiból megfosztó, nem vala tekintettel Tata jegyajándékára sem.—De 1221-ben a megbékült király visszaadó Tatának az említett jószágokat; sőt a hasznos szolgálataikért megkedvelt spanyol lovagokat Csenkével (Terra Chenke) meg ajándékozd. — Csenkétöl IV. Béla megfosztó őket, de a tatárjárás után visszaadó azt nekik. Tata halála után birtokai nemzetségére szállottak ; Ó3 igy a békében a trónnak és a hazának tett szolgálatai, a háborúban pedig vitézsége által kitűnő spanyol grófi család Bajóth, Nyerges Újfalu, Csenke és Pél föld ura, s megyénk egyik legelső birtokosa lön.

E családon kivül még az elterjedt Katapan nemzetség egy ágáról és a Sartyvanveche nemzetségről tudjuk, hogy némi jószággal birtak megyénk területén. — A Katapan nemzetségből Miklósnak János fiának valának Bajon helység szomszédságában földje ; a Sartyvanveche nemzetségből pedig Poroszlói Gyula birt ugyancsak Bajon helység határában szöllökkel és földekkel 2).

A kisnemességböl egyedül muzslai nemeseket (Nobiles de Muslaj említik ez időből az oklevelek 3).

íme! ilyen vala hézagosán vázolt állapota Esztergomnak az időben, a midőn már hazánk felé közeledett észak felöl a tatár veszedelem. * *)

>) Fejér. Cod. Dipl, III. I. 318.— •) Mon. t. 361. —

*) Mon. I, 383. x