Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

16

nak (suburbium), a későbbi oklevelek rendesen községnek (vicus), s csak igen elvétve és oly értelemben nevezik városnak (civitasj, atneny- nyiben kiváltságos testület is lakta.

A lakosság java részét az idegen szállók, az úgynevezett „vendégek“, „hospes“-ek tették, a kik jobbára a hazánk fiai által elhanyagolt kereskedés és ipar üzése végett telepedtek meg. — Ilyenek voltak az örmények (Armeni), az olaszok (Latinij és a németek (Francigenae).

Az örményekről már említettük, hogy külön helységben laktak, külön testületet képeztek, vámot az ország határain belül nem fizettek, s valószínű, hogy külön, birájuk (villicus) is vala.

Az olaszokat Arpádaori emlékeink rendesen latinoknak nevezik.— Többnyire kereskedők és ötvösök valának.— Kiváltságaikról igen keveset tudunk, mert az ezeket tartalmazó oklevelek elvesztek. — Valószínű azonban, hogy székes-fe- hervári hospesek sokat emlegetett kiváltságainak nagyobb részét bírták. - Birót és esküdteket, a kik peres ügyeikben felettük Ítéltek, és talán papot maguk választottak. —A bíró neve villicus, vagy maior villáé vala; a iudex név csak 1270 táján fordul elő. — A mi a hospeseknek úgyszólván általános kiváltsága vala, hogy t. i. vámot az ország határain belül nem fizettek, azzal az esztergomiak nem dicsekedhettek. — Ugyanis az esztergomi vámnak jövedelmét részben III. Béla egészen pedig Imre király a káptalannak ajándékozta, a mely azután szigorúan megkövetelte a vámot, a melynek fizetésére kötelezve valának. - így történt, hogy még a belföldön szerzett portékától is vámot kellett fizet-