Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
28 igen olcsó iskola, mert az Értesítő megjegyzi, hogy vannak középiskolák, ahol minden egyes tanuló 15.000 koronájába kerül az államkincstárnak. * A memorandumban található egy hozzávetőleges számítás az esztergomi reáliskola ugyancsak 1921/22. tanévi adatai (létszám és költség) alapján. Az idézett Értesítőből nem világlik ki, hogy a számítás csak a rendes, vagy a rendes és magántanulók számának figyelem- bevételével történt-e ? De mivel a magántanulók tandíja szintén a bevételhez számít, a váiosi gimnáziumban viszont a magántanulók száma sohasem volt nagy (10—20 között), azért a város memoranduma a rendes- és magántanulók együttes számát vette s ezen az alapon az esztergomi reáliskola minden tanulója 1921/22-ben a kisebb létszám mellett is csak 8000 papírkoronába került, illetőleg ennyi volt a költsége tanulónkint a városnak és államnak együttesen. Már most, ha Budapesten, az ország legsűrűbben lakott városában, nagy létszámú iskolákban, ahol a tanárok és tanulók gazdaságosabban oszthatók be s ahol a dologiak is aránylagosan kisebb hányadot jelentenek tanulónkint — s ahol épen ezért nem lett volna szabad drága iskolának lenni —, vannak iskolák, ahol egy-egy tanuló 10—12—15 ezer koronájába került az államnak s még a legolcsóbb iskolánál is 6200 korona esik egy-egy tanulóra, akkor a természetszerűleg gyérebb népességű vidéken levő s ezért aránylag nagyobb drágasági számot mutató vidéki középiskolák között is az esztergomi reáliskola egy-egy tanulójára eső 8000 papírkorona költség teljesen normálisnak, a többi vidéki középiskola költségével legalább is egyenlőnek volt mondható. A mi középiskolánk sem kerül tehát többe, mint sok más vidéki középiskola és olcsóbb volt, mint sok budapesti középiskola. Pedig ezeknek a drága iskoláknak beszüntetését ezen a címen senki sem sürgette. Azóta, a tanuló létszám mintegy 30 %-os növekedésével, a fejenkinti átlag-költ- ség legalább 15%>-al csökkent is. III. A legújabb érv a városi gimnázium megszüntetése, ill. más iskolatípussá átszervezése érdekében a gyakorlati irányú nevelés sürgetése. Először az ipari irányú középiskolát propagálták, amely — a városi gimnázium helyett — a dorogi—tokodi—tatai szénmedence bányásztársadalmát fogja szakemberekkel ellátni. Mások később mező- gazdasági irányú középiskolát kívántak, amely Esztergom mezőgazda- sági kultúráját volna hivatva nagyra növelni. Most ugyanolyan meggyőző erővel, mint röviddel ezelőtt a másik kettőt, a kereskedelmi középiskola szükségességét hangsúlyozzák. Ezeknek az irányzatoknak ilyen gyors és indokolatlan változása a „latin-mentes“, „könnyű',' „olcsó érettségi" stb. kitételeknek túlgyakori hangoztatásától kisérve, joggal kelt bizalmatlanságot a városa s azon túl a magyár társádalom jövőjét szívén viselő tárgyilagos szemlélőben e törekvések őszintesége, komolysága és szükségessége iránt. (Hiszen ezek az érdekeltségek még a polgári iskolát is —- a törvény elgbndolásával és intencióival szöges ellentétben — az olcsó és könnyű „matúra" lépcsőfokaként propagálják. Lásd „Esztergom és Vidéke" 1941. évf. 69. számában.) Ha városunkban és környékén — mert a középfokú iskola nemcsak az egy város ifjúságát fogadja be, hanem vonzási köre a távolabbi környékre is kiterjed — nagyszámú gimnáziumot végzett, érettségizett, állástalan ifjúság döngetné az érvényesülés kapuit, mivel nincsen elhe
