Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)

lyezkedési lehetősége, akkor érthető volna az ifjúság más irányba, más iskolába terelésének síiigető követelése. Ha Esztergom és környékének ipartelepei, kereskedelmi vállalatai, pénzintézetei sürgetnék, adjanak nekik kellő számú ipari vagy keresedelmi képzettségű szakembert, akkor ezek igényét sürgősen ki kellene elégíteni. De ma ilyen igények — legalább is a mi vidékünkön — alig hallhatók, ellenben az utánpótlásnak mind a közigazgatásban, mind egyéb egyetemi (tanári, orvosi, mérnöki) pályákon mutatkozó, hovatovább már katasztrofális hiányában sokáig van még szükség nagyszámú, gimnáziumi érettségit tett ifjúságra. S végül : ha a most dúló nagy háború befejezése utáni Európa jövő képének reális körvonalai és nemzetünk szerepe a jövő gazdasági együttműködésben már pontosabban megállapíthatók volnának, akkor bizonyára indokolt lenne ezen törekvések valamelyikének sürgős megvalósítása. Addig azonban, ebben a mostani nagy bizonytalanságban, igenis indokolt a város közönsége túlnyomó részének aggodalmas óvatossága, amellyel higgadtan mérlegeli az eshetőségeket, annál is inkább, mert az említett elgondolások mindegyike külön-külön az egyedül szükséges és boldogító megoldásként óhajt érvényesülni.