Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
27 ható, új érv merült fel a megszüntetés hangoztatásának indokolására : az iskola fenntartásának drágasága, a város nagy iskolaügyi terhein való könnyítésnek állítólagos óhaja. Ez vetette fék annak idején az iskolának tanári testületével, felszerelésével együtt Pestszentlőrincre való áthelyezésének a tervét. Ezzel — az elgondolás szerint — Esztergom városa egyszerre jelentékeny iskolaügyi tehertől szabadul meg. A reális számítások azonban mást mutattak. A városi gimnázium áthelyezése után ugyanis azonnal feltétlenül szükséges lett volna egy polgári iskola felállítása s a tanulók egyrészének a gimnáziumba törekvése szükségessé tette volna a bencés gimnázium városi tulajdont képező épületének kibővítését, mert a bencés gimnázium tanulóinak létszáma akkoriban 400 és 500 közt hullámzott s így jelenlegi keretében nagyobbszámú új tanulót felvenni nem lett volna képes. A polgári iskola fölé meg szükséges lett volna egy önálló felső tagozatú iskola (gazdasági, ipari vagy kereskedelmi) felállítása. így a számítások beigazolták, hogy a városi gimnázium beszüntetésével az egyik oldalon mutatkozó megtakarítás — amint az az alábbiakból még majd bővebben kitűnik — két vagy három más irányban együttesen a megtakarításnál nagyobb összegű kiadást vonna maga után. A megtakarítás tetszetős érve tehát illuzóriussá vált. Mindig nehéz probléma egy iskola drágasága kérdésének megvitatása. Az, hogy egy iskola drága-e, tulajdonképen két szempontból vizsgálható : abszolúte véve drága-e valamely iskola, vagy csak a fenntartójának drága, annak kisebb anvagi ereje miatt. Bizonyos, hogy az iskolafenntartó Esztergom város tekintélyes összeget fordít a városi gimnázium fenntartására s ez az összeg elég nyomósán esik latba a város iskolaügyi és egyéb kiadásai között, lakosainak gyengébb gazdasági teherviselő ereje mellett A városi középiskola fenntartására fordított összeg azonban épen azáltal nőtt ilyen nagyra, hogy a közoktatásügyi kormány — amely pedig ezt az érvet ismételten fordította az iskolafenntartó város ellen — az eredetileg vállalt hozzájárulását többszörösen egyoldalúlag lecsökkentette s a többletet kíméletlenül az iskolafenntartó városra hárította át. Az ilyen városnak, mint Esztergom, nem lenne különös probléma egy középiskola fenntartása, ha az állam az 1914. vagy 1921. évi mértékben osztozna ma is a fenntartás terheiben (amint azt a 18. oldalon kimutattuk), ha visszaállítaná a békebeli 23 ezer aranykorona értékű fenntartási államsegélyt, vagy viselné a személyi járandóságok 80 "/"-át, mint 1914-től 1922-ig, (amint viseli ma is más középiskoláknál, amint azt a 21. oldalon kimutattuk). A fenntartás terhének megnövekedése tehát a közoktatásügyi kormány egyoldalú intézkedésének a következménye. Még nehezebben fejtegethető probléma az, hogy egy bizonyos iskola fenntartása abszolúte drága-e, vagy nem. Erre ugyanis adatok a nyilvánoságnak nem állanak rendelkezésére. Egy támpontunk azonban mégis van egy régebbi memorandumban. A budapesti tankerületnek Pintér Jenő dr. főigazgató .szerkesztette 1921/22. tanévi 3. számú Értesítője a 47. oldalon adatokat nyújt az iskolai kiadásokról. Ezek szerint az egyik tizenhat (16) osztályos 720 tanulóval rendelkező budapesti állami fiúközépiskolánál a bevétel levonásával fennmaradó összkiadásból 6200 akkori papírkorona esik egy-egy tanulóra. Ez aránylag
