Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
20 tézetünknek adott fízetéskiegészítő államsegély-hozzájárulás mértékét is fokozatosan 16 %-al, úgy hogy 1933. óta az állam már csak 49 °/°-kal járul hozzá az illetményekhez (65 °/° helyett), következésképen a város illetmény terhei 35 "/o-ról 51 °/o-ra emelkedtek. 2) A 16 °/o-os csökkentést az 5 P 40 fill, fenntartási államsegélyben is szigorúan végrehajtották, 1933-ban már csak 4 P 54 fillér lett belőle. Ez a helyzet ma is : állami fizetéskiegészítő hozzájárulás 49"/» és 4.54 P fenntartási államsegély. Időközben 1940.—1941.-ben az állam a tisztviselői fizetéseket fokozatosan visszaemelte az 1927. évi szintre. Az olvasóban bizonyára felmerül a gondolat : ha a líz év előtti fizetéscsökkentés százalékos mértékben csökkentette az állam fizetéskiegészítő hozzájárulásának mértékét 49 %-ra, akkor most, az államháztartás helyzetének javulásával és a tisztviselői fizetéseknek fokozatosan az 1927. évi szintre emelésével ugyanúgy vissza kellett volna állítania az 1924. évi rendezéssel 65 0/»-ban megállapított hozzájárulást. Nem történt meg. Az iskolafenntartó város képviselőtestülete legutóbb 1938. év márciusában feliratban mutatott rá a fentebb kifejtettekre s tekintettel a város kultúrális jelentőségére, művelődési igényeire, nyolcvan éven át hozott áldozatára, igen nagy iskolaügyi terheire, a Szent Imre- gimnázium kiváló pedagógiai munkájára, valamint a város nehéz gazdasági helyzetére, kérte a nm. Minisztériumot, hogy legyen segítségére gimnáziuma további fenntartásában azzal, hogy 1. az intézet fenntartási államsegélyét a mai 4 P 54 fillérről a világháború előtti 23.000 aranykorona értékét megközelítően évi 20.000 pengőben megállapítani, s 2. az intézet tanárainak fizetéskiegészítő államsegélyénél az állami hozzájárulás mértékét 49 "/°-ról 60 "/o-ra felemelni kegyeskedjék. A kérelemnek nem volt eredménye. Fentiek kiegészítséül és összehasonlításul alant közlünk egy névsort fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő középiskolákról, a jelleg, az osztályok és tanulók számának, továbbá az állam és a fenntartó százalékos hozzájárulásának feltüntetésével 1940-ben. 2) Érdekes helyzet adódott itt : a városnak az „illetménycsökkentés" révén nagyobb személyi kiadásai támadtak, mint amekkorát a teljes illetmények után viselt. Hogy a helyzetet világosan megmagyarázhassuk, az eredeti illetmények minden 100 pengője után mutatjuk be számadatainkat. A fizetéscsökkentés előtt minden 100 P-höz az állam adott 65 P-őt, a város 35 P-őt. Amikor az illetmények 16 °/o-kal csökkentek (minden 100 P 84 P-re), az államnak a régi százalékos arányban a 84 P-höz 54.60 P-t, a városnak 29.40 P-t kellett volna adnia. Csakhogy az állam a fizetéscsökkentéssel egyidejűleg és párhuzamosan az állami hozzájárulás százalékos számát is lecsökkentette 16 °/o-kal az eredeti 65 százalékról 49 százalékra és ezentúl a 16 °/o-kal már 84 P-re csökkentett kisebb illetménynek csak 49 %-át adta, vagyis 41.16 P-őt az 54.60 P helyett, a többit egyszerűen áthárította a városra, akinek így a jogos 24.40 P helyett még a teljes illetményeknek ráeső részénél (35 P-nél) is többel, 42.84 P-vel kellett a fizetéseket 84 P-re kiegészíteni. Ezen önkényes áthárítás folytán — csak évi 24 ezer P állami hozzájárulást véve alapul — az állam évi 3269 P, 8 év alatt kb. 26.152 P megtakarításhoz jutott, a városnak ugyanakkora összeggel való nem méltányos megterhelésével. — 1924-ben a város azzal fogadta el az iskola fenntartási költségeiben való 65—35 °/o-ós részesedési megállapítást, mert úgy vélte, hogy a 65°/o-os állami hozzájárulásban egyben némi szerény kárpótlást is kap a békebeli 23.000 aranykorona fenntartási államsegély helyett. A hozzájárulás százalékos mértékének 49 “/'o-ra való egyoldalú leszállításával azonban az állam tulajdonképen ezt a megállapodás szerinti kicsi kárpótlást is megvonta az iskolafenntartó várostól,
