Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)

Ünnepi beszéd.

Az intézet 75 éves jubiláns ünnepségén, 1932. évi június hó 13-án elmondotta: Obermüller Ferenc igazgató.

Amikor a múlt század 90-es éveiben a magyar nemzet a költőfejedelemnek, Jókai Mórnak félszázados írói munkásságát ünnepelte, az országos bizottság nevében Eötvös Lóránd báró köszöntötte őt s köszöntőjében többek között ezeket mondotta : „Mindnyájan azért jöttünk ide, hogy félszázados írói pályádról emlékezzünk meg s a megemlékezés ez ünnepe örömünnep lesz, mert nem azzal fogunk foglalkozni, ami elmúlt, hanem azzal, ami meglett.“

Mostanában gyakran hangzik fel az a komoly szemrehányás, hogy túlsókat ünnepelünk ma, társadalmi és gazdasági életünk ziláltsága közepette, pedig inkább kétszeresen kellene dolgoznunk. És bennem is felvetődik a kérdés: vájjon szabad-e hát nekünk most ünnepet ülnünk ?

A nagy Eötvös Lórándnak előbb idézett finom megkülönböztetésében találom meg indokolását annak, hogy miért szabad.

Mert mi ma azt ünnepeljük, ami meglett. Széchenyi mondta : a tett az első, a szó a második. Mi ma ezt, a tettet ünnepeljük. Ünnepeljük, hogy a szerény és lelkes megindulásból hatalmas intézmény lett. Ünnepeljük, hogy a három osztályos, hat tanerős, alreáltanodából nyolc osztályos, 16 tanerős főreáliskola lett. Ünnepeljük, hogy a 34 növendékből immár 323 lett, s hogy a 75 év alatt 12 és félezer növendék merítette tudását abból a forrásból, amelyet háromnegyed évszázaddal ezelőtt lelkes esztergomi polgárok fakasztottak itt, ezen a históriai földön.