Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)
43 Ez az ünnep az alkotásnak, az áldozatkészségnek és a munkának ünnepe, lelkes, áldozatkész polgárok és fáradhatatlan pedagógusok együttmunkálásának szép ünnepe. Nem megállás, nem lepihenés, hanem egy percnyi erőgyűjtés, léleküdítés, új, még szebb, még áldozatosabb további munkára. Nem rendeztünk külön jubileumi ünnepet, hanem belekapcsoltuk az iskolai életnek minden esztendó'ben visszatérő' mozzanatába, az évzáró ünnepélybe. Mi itt minden tanév végén beszámolunk arról, hogy egy-egy év munkájának mi az eredménye, számot adunk arról, ami meglett. Most csak a számadás kerete bővült, most nem egy év, hanem 75 év eredményéről, 75 év munkájának gyümölcséről kell tanúságot tennünk. Ezt a célt szolgálta az intézet múltjának rövid története Krompaszky Sándor tanár űr felolvasásában, ezt a célt szolgálja a rajzkiállításunkat kiegészítő s az iskola emlékeiből összeállított történeti visszapillantó kiállításunk. Én csak az intézet krónikáiból merített .néhány tanulságos mozzanattal akarom ezeket kiegészíteni. Esztergom város lakosságában minden időben meg volt a kultúra iránti érdeklődés; mindazt, ami a szellemi haladás előmozdítására szolgál, elismerésre méltó nemes lelkesedéssel karolta fel polgársága. Ennek volt folyománya az is, hogy amikor az abszolutizmus korában külföldi mintára nálunk is megteremtik a reáliskolai típust, Esztergom város lakossága az elsők között volt, akik már 1854-ben ilyen iskola felállítására kértek engedélyt. „Esztergom szab. kir. város községtanácsa — mondja a főméltóságú Oktatási Minisztériumhoz intézett felterjesztés — a haladás és a szellemi művelődés eszméjétől vezéreltetve a serdülőifjúság részére, jövő életpályájuk megalapítása és biztosítása tekintetéből — az annyira kívánatos és jó sikert tanúsító alreáltanoda felállítását határozta el.“ Nem felülről hozták tehát, nem is állami pénzen kérték, hanem Esztergom város közönsége a maga erejéből, a kultúra iránti lelkes áldozatkészségéből teremtette meg. Az 1860-ik évi szept. 15-iki bizottmányi jegyzőkönyv azt írja, hogy a város a reáltanoda ügyét a szivén hordozza; — az 1861-iki évi febr. 18-iki bizottmányi közgyűlési jegyzőkönyv szerint pedig a reáltanoda további fennállását minden áron biztosítani akarja.
