Gábris József: Emlékezés István bácsira azaz Majer Istvánra (1993)

1848-ban tovább növelte tekintélyét. A magyar tanítóképezdék reformja című műve, melyben egyértelműen, kora követelményének megfelelően fogalmazza meg e területtel foglalkozók feladatait.

Ugyanebben az évben tartott első magyar országos tanügyi gyűlésén az összejövetel első jegyzőjévé választották. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után munkájára Esztergomban nem volt szükség, mert a Habsburg önkényuralom a mesterképzőt bezáratta. Szaktekintélyének elismerését bizonyítja viszont az, hogy 1849 őszén a pesti tudományegyetem tanácsa a pedagógia oktatására hívta meg ahol három féléven keresztül tartott előadásokat.

E munkája közben - 1850-ben a Katolikus Néplapot is szerkesztette. Ugyanezen évekre esik az egyházi szónoki irodalomban való fellépése is. Az év minden vasárnapjára és ünnepeire szóló beszédei két kötetben jelentek meg. 1851 -ben Pest városa az összes városi elemi iskola igazgatására kérte fel. E területen végzett munkáját nemcsak megbízatásának ideje alatt, hanem az azt követő években is elismerő szavakkal méltatták. O honosította meg a nevelők módszertani tanácskozásait, ahol több alkalommal tartott előadást is. Az iskolákban tanítói könyvtárat létesített, melyhez ő maga is könyvadománnyal járult hozzá.

Az iparostanulók számára vasárnapi és esti iskolákat szervezett. Sikerének hatására az ország több városában történtek hasonló lépések, de általános bevezetésükre jóval később, mintegy három évtized múlva került csak sor. Jól működtek az általa létrehozott pesti gyártelepi iskolák is.

Sürgette a fővárosi tanítók özvegyei, árvái nyugdíjalapjának létrehozását. Működése alatt megkétszereződött a fővárosban az ifjúság oktatására, nevelésére fordított pénzösszeg. A sajtóban több cikket írt a mindenre kiterjedő pedagógiai elképzeléseiről, azok általa történt megvalósulásairól.

8