Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)
- 61 is, amelyeken kezdetben félénk, majd egyre nyíltabb viták alakultak ki. E foglalkozások zömét a volt népi kollégisták vezették, akik egyre közelebb kerültek ennek segítségével is a többiekhez, akik az épületben lévő kápolnát látogatták még ugyan, de ezt senki sem "vette észre", mert nem ez volt, és minden :llenkező híresztelés ellenére sem lehetett ez a fő téma. * Elsőrendű feladat - az esetleges kilengések ellenére is - a fiatalok megnyerése volt, hiszen egyszerű, dolgozó emberek gyermekei voltak, akiknek többségében megvolt a jóindulat, de a múlt nevelésének eredményeitől - érthető okokból - nehezen tudtak elszakadni, de a mártíromságot már nem vállalták. Vállalták viszont a sajtóbeszámolókat, a város életébe való egyre aktívabb bekapcsolódást, a szabad párt- napokon, a természettudományos jellegű ismeretterjesztő előadásokon való részvételt, majd az aktív szereplést vagy az épület homlokzatának május 1-re történő díszítését, amely eddig itt még nem fordult elő. Mindezek egyszerre voltak eszközei is és eredményei is a végzett munkának. Hetek múlva aztán itt-ott már kezdett változni a világról, a népi demokráciáról, de a februári jövevényekről alkotott vélemény is. Mindezeken kívül tetszett a fiataloknak mindaz a sok új,ami érte őket, amit fiatalos lelkesedéssel szinte habzsoltak. Álljon itt ismét a hiteles visszaemlékezés: "Megcsontosodott szokások tűntek el: minden diákot tegezni kezdtünk, még a lányokat is. Megszűnt a tanulószobában a rideg duktori rendszer, az ebédlőben naponta más-más asztal kezdte meg az étkezést. Megvalósultak az egyéni kimenők és csodálatos módon mindenki megérkezett a kijelölt időpontban." Ma már mindez kicsinységnek tűnhet, de akkor az új világba való belépés kísérője volt, mert közelebb hozta az eddig elzárkózott fiatalokat egymáshoz is és az akkor alakuló új társadalomhoz. A fiata