Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)
-12Múzeum őrzi./ A Várhegy alatti egyik forráscsoport táján, a középkori úgynevezett Veprech-toronynál /Berényi Zsigmondi u. 20./ Asklepios és Hygieia oltára keiéit felszínre, annak jeléül, hogy Esztergom hévizeit mér a rómaiak is használták. Uás, rómaikori leletek, - Így a sárisápi sirkápolna s az esztergomi Bibliothéka kőtárának egyik sírköve - annak a bizonyítéka, hogs a III.-IV. századira már a kereszténység is meghonosodott e tájon. Ezekben a századokban az Aquincum és űrigetio közé eső - talán Quadriburgiumnak, talán Solva mansio-nak nevezett - Esztergom a Limesz-vidéknek kulturális tekintetben is jelentékeny helye lehetett. Ennek nem csak Marcus Aurelius hosszas itteni táborozása s a felsorolt leletek a hírmondói, de az a II. századi, remekművű márvány-fejecske is, - alkalmasint szarkofág töredéke, - amely a várfeltárások soréin került elő s most az esztergomi Vármúzeumban látható. A kutatás az V. század első évtizedére keltezi a pannoni- ai rómaiság összeomlását. A négyszáz esztendős dunai limeszt a húnok roppantották össze. A pannoniéi bukás hét évtizeddel előzte meg magának a birodalomnak teljes csődjét. A rómaiak - nak e tájról való visszavonulása s a magyar honfoglalás közé eső itteni századokról - a korábbi és későbbi időkkel ellen - tétben - igen keveset tudunk. A nyelvtörténet a közeleső balpart számos helynevét /Myitra, Vág, Garam, Ipoly/ germán eredetűnek tartja. Újabban Pais Dezső mutatott rá a közeli Kesz- tölc nevének esetleges latin eredetére. A táj nópvándorlásko- ri történetének eddig homályos szakaszaira az 1959-ben megindított nagyarányú dunamenti ásatások fognak fényt deríteni.