Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-113zenek azóta lebontott magános tornyát rónáikon alapfalakon állónak Írja le. Lehet ugyan, hogy Mathes tévedett s e torony a későbbi időkből származott, az azonban épen Mathes müvének más adataiból s a XX. századi ásatások leletanyagából bizonyos: római - kori kultúrréteg a Várhegynek északi, keleti és déli részén egyaránt Jelentkezett. /1957-ben, amikor e sorok Írója , a mai Bazilikától északra feltárta a középkori érseki lakóház pincéit és a— lapfalait, rómaikor tetőtéglák, még a felső omladékban is, úton— útfélen napvilágra kerültek./

Kiterjedt római település nyomai Jelentkeztek a Víziváros területén is, a mai Bajcsy Zeilinszky-út tengelyével párhuzamosan pedig , a Bibliothéka-épület körül, rómaikori kövesút maradvá - nyára bukkantunk. Bomai temetőt tárt fel Balogh Albin, a Várhoz, illetve a Szent Tamás-hegyhez vezető Bánó mi-dűlő nyugati szaka - szán is.

Esztergom vidékót a rómaiak dun&menté országútja s az esz — tergoa-dorogi út, valamint a Dobogókő felé vezető Szentléleki út kötötte be Pannónia vérkeringésébe. A Várhegy környékéről s a közeli vidékről való sírkövek azt bizonyítják, hogy a táj, I. század előtti kelta őslakossága a XI-III. században nagymértékben romani zálódott. Ennek a folyamatnak kőbevésett emléke a kelták azal törzse lucundus nevű főembere Solva nevű leácykájának sírköve, amelyet ma a Vármúzeumhoz vezető út mentén láthatunk. Az esztergomi Borzhegyen , az Ispita-hegyen is római kőemlékek kerültek felszínre, a régi Primási téglagyár területén pedig egy ókori zsidó sirkő is napvilágra jött. / Ezt a - hétágú gyertya- tartó motívumával ékesített sirkövet jelenleg a budapesti Zsidó