Zolnay László: Az esztergomi vár. A Bazilika, a Vármúzeum és a Főszékesegyházi Kincstár leírásával (1960)

-10Vallomásainak egyik könyvét. Marcus Aurelius görögnyelvü kéziratát a Garasi mellett keltezte s ezzel Esztergomnak későbbi, a német nyelvben a Hl. századig használatos nevét /Gran/ e - lőször irta le.

A II. századtól a IV. századig mindinkább megszilárdult a rómaiak pannoniad uralma. A Dunának előbb a jobb, majd a III . századtól a balpartján is római oastrumok, refugiumok s valóságos őrtorony /burgus/ láncolatok tették a Limeszt, sokáig úgy látszott, megtámadhatatlanná. A pilismarót! és a tokodi, régebb idő óta is ismert táborhelyek közötti szakaszon 1955-ben fedez - tűk fel és hitelesíttettük a pilismarót! országút fölé magasodó Hideglelőskereszt-csúcs eddig ismeretlen római táborhelyét, a Limesz magyarországi szakaszénak talán legmagasabb helyen fék - vő castrumát. Basaharctól a táti határig, Soproni Sándor kuta - tónk nem kevesebb, mint tiz dunaparti burgus maradványát találta meg* ezek elhelyezése ép Esztergom alatt, a Garam torkolat - vidékén a legsűrűbb. Kutatóink ma, a régebbi s az 1954—1938. é- vi esztergomi várásatások leletanyaga nyomán bizonyosra veszik azt, hogy az ókorban az esztergomi Várhegyet is római tábor uralta.

Ma, a XIX. században végrehajtott esztergomvári nagy bontás és terepegyengetós után, a Várhegynek nincsenek kimutatható ró - maikori épületmaradványai. /A Vármúzeum előtt látható rómaikori kőemlékek nem a Várhegyről, hanem részben az esztergomi Vizivá - rosból, részben a Várhegy környékéről származnak./ Az esztergomi Vár 1827—bői való leirása, Mathes János müve, a Vár délkeleti ré-