Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
Váltó-leszámitolás. (1865—1874.) A váltók leszámítolása, melyet az igazgatóság a társulat fő-üzletágává óhajtott volna fejleszteni, a betétek óriási emelkedése mellett is gyarapodást nemcsak hogy nem mutat, sőt az 1864. év végével volt 534,132 frt értékű váltók összege 1874. év végén 516,864 írtra szállott alá, mely hiányt egyébként a kötvényekre el helyezett sokkal nagyobi) mérvű kölcsönök dúsan pótoltak. A váltók leszámítolásának előmozdítását úgy hiszem kevésbé a váltóhitelezések lényegének előnyeiben, mint inkább abban találta az igazgatóság, mert ezen üzleteknél a kamatokra nézve korlátolva nem volt, és ekként a váltók forgalmánál nagyobb haszon mutatkozott, mint a korlátolt kamatoztatás mellett elhelyezhető kötvénybeli kölcsönöknél. Nem feltételezhetem, hogy váltókra engedélyezendő hitelezések iránti előszeretetet azon feltevés keltette volna, mely szerint a váltók lejárata rövid időre szólván, a kiadott pénzeknek visszaszivárgása is biztosítottnak mutatkoznék, még kevésbé lehet feltételeznem, hogy a váltók mint forgalmi értéknek visszleszámitolás utján pénzszerzési eszköz gyanánt felhasználása számításba jött volna. Mert a tárczában volt váltók legnagyobb része nem kereskedelmi üzletek, hanem oly hitelezések alapján keletkezett, melyek egyszerű kölcsön természetével bírtak és már a hitelnyitásnál az akkoron bevett szokás szerint a kötelezettek részéről oly adósságnak tekin•cá — 108
