Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
tettek, mely uj váltó benyújtása mellett részletfizetések utján törleszthető. És e feltevés igazolást nyer az ily hitelezéseknél használt „sola váltóknak“ elnevezett nyomtatványokból, melyek sem külalakjoknál fogva, valamint azon körülmény miatt, mert majdnem mindegyikén oly egyének is szerepeltek elfogadói minőségben, kik az akkor érvényben volt törvény értelmében szenvedő váltóképességgel nem birtak. Ez okmányok tehát egyszerű adóslevelek minőségével birván, visszleszámitolásuk lehetősége is kizártnak volt tekinthető. Es e váltók bár elég gyakran maradtak rendezetlenül, nem a váltóbiróságnál, hanem legtöbbnyire a sommás bíróságnál peresitettek. Noha tehát a választmány a váltóleszámitolási üzletet ismételten tanácskozásai és javaslatai körébe vonta, sőt e tekintetben az igazgatóknak a legmesszebb menő felhatalmazásokat adta, s ezt az 1872. október 17-én tartott ülésének határozata alapján a legterjed- tebben, különösen pedig a leginkább érdekelt kereskedői körökben közhirré tétette, mégis ez üzlet terén nagyobb élénkség nem fejlődhetett, minek természetes magyarázatául szolgált az is, mert városunk sem kereskedelmi központ, sem nagyobb iparvállalatok telepe nem lévén, nagyobb kereskedelmi ügyletek kötésétől távol állott. A személyi hitelre alapitott pénzelhelyezési módok körül kiterjeszti figyelmét a választmány a hitelHitelegyletek alakítására kísérlet. 109 —
