Reusz József: Az esztergomi takarékpénztár ötven éves története 1844/5 évtől 1895 évig (1895)
J3* en kilátást, melyet főleg az ingatlanok értékhanyatlása, leginkább azonban az adósok ellen később elrendelt csőd idézett elő. Az ügyészi jelentésben megérintett két más adós- sági iigy egyesség utján nyert oly megoldást, mely a veszteségek látszatát némileg elhárította. Ezen három adóssági, illetve követelési tétel, miután azok összege az alap és tartaléktőkét messze túlhaladta, önként érthetőleg évek hosszú során át méltán izgalomban tarthatá az igazgatóságot. A valósziniiség számítása már eleve is veszteségekre engedett következtethetni, de, hogy azok a később bekövetkezett végleszámolásnál mutatkozott összegre fognak terjedni, ki sem sejthető; feltétlen dicséret illeti tehát a vezetők azon helyes eljárását, mely szerint e követeléseket elsőbben a hátralékos kamatokból, később pedig magából a tőkéből kisebb nagyobb részösszegeknek leirásával oly fokra szállították le, hogy midőn a tényleges kiegyenlítés bekövetkezett, ez veszteség czimén további leirást már szükségessé nem tett. A belintézkedések terén első hely illeti az alapszabályok ügyét, melyek jóváhagyásának nehézségei az első évtized történetében megirvák, és bár ott az 1868. évben történt jóváhagyásuk már jeleztetett, mégis mert ez, a most tárgyalt évtizedre esik, és mert ugyanezen időszaknak kezdeményező érdemét képezi azon elvek megállapitása, melyek szerint a nagyobb forgalom, valamint a fejlettebb viszonyok által igényelt módosításokkal kiegészítve, átidomitva 1876. évben életbe léptettek, — azért lehetetlen, hogy ez irányban Alapszabályok jóváhagyása és újabb átalakításuk.-------------------------------------------------------------— 95 — «3 ! '
