Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
4 egyszer közvetlenül, amikor a földből élő jobbágy jövedelme után adót fizetett, és egyszer közvetve, amikor ez valamely »állami embernek«, a török »földesúrnak« jobbágyi szolgálatokkal szolgált. A föld kétszeres állami jövedelemnek lévén forrása, nyilvántartása fontos feladat volt. E feladatot az állam a pénzügyi hatóságra, a török »kamarára«, illetőleg annak fejére, a birodalmi defterdárra bízta, aki azt részint a központi, isztanbuli defterdári hivatal (defterháne) tisztviselőinek, részint a kormányzóságokban, a vilájetekben működő, szintén defterdárnak nevezett alantasainak és a kormányzósági defterdári hivataloknak közreműködésével teljesítette. A kormányzósági defterdár (vilájet defterdári) a földből származó jövedelem két fajtája szerint két elszámolást, illetőleg nyilvántartást készíttetett a földről. Az egyik a közvetlen kincstári jövedelemről, a jobbágy adójáról adott számot, a másik azt a tényt tüntette fel, hogy a földesúri jogok birtoklásában mi a meglevő állapot: hogy a földesúri jogot az államtól ki kapta, ki élvezi. Miután u. i. az állam nem magát a földet, hanem csak a birtoklását, a földesúri jövedelem élvezetét adta valamelyik szolgájának, vagyis a földesúri jogok átengedésével fizetett, kincstári érdek volt, hogy a földesúri jog, ez a készpénzt pótló érték, fizető eszköz, adományozatlanul ne heverjen, hogy a jobbágy, török-mohamedán terminológia szavával: a rájá, a földesúrral szemben fennálló kötelességei alól mentesülve ne maradjon, és ha a földesúri jog például haláleset következtében gazdátlanná vált, illetőleg a kincstárra visszaszállt, arra érdemes embernek újból adományba adassék. Ahol a viszonyok megkívánták, a kétféle ügykört: az adó elszámolását és a földesúri jogban fennálló helyzet nyilvántartását az állam elválasztotta egymástól. Az adóügyek vezetését tovább is mindenütt ezek régi szervének, a defterdárnak a hatáskörében hagyta, akit ezóta mai defter dánnak, »pénzügyi defterdárnak« hívtak, mert az adó elszámolása végső fokon pénzben (mai) történt (vagy röviden csak defterdárnak, mert ő volt az »igazi« defterdár); a földesúri jogok nyilvántartását pedig egy új szervre bízta, amelynek fejét tímár defterdárinak, »földbirtok-defterdárnak« nevezték, mert a javadalom gyanánt szétosztott birtoknak kezdetben, méreteire való tekintet nélkül, tímár volt a neve. tény egyházi építmények is, és ha az állam ezekből valamit a keresztény lakosok, egyes személyek vagy testületek birtokában meghagyott, ezektől az illető ingatlan után .tulajdonjoguk elismerése címén illetéket hajtott be (tapu). A természetes személyek rendelkezési szabadságát korlátolt ingatlanaik, pl. városi kisebb lakóházak felett azzal csökkentette, hogy a tulajdonjog elismerését sokáig függőben tartotta.
