Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
14 Gabonatized elszámolása egy arab eredetű gabonamérték, a kejl volt használatos, amelynek nevét a törökök kile-nek ejtették és írták is, s a magyar ráják, tőlük átvéve, kilá-nak mondták. Tudunk arról, hogy a magyarországi török gazdasági életben, különböző török és magyar gabonamértékek között különböző kejlek (kilék) voltak forgalomban. Ismerjük a »budai végvidéki \zi\e<í(Budunun udzs kiteszi), a »gyulai kile« (Küla kiteszi) nevét, de űrtartalmukat nem tudjuk. A törökök különböző vidékek kejlei között sokszor tettek különbséget, s a fővárosi, leghasználatosabb kejl (Isztanbul kiteszi) tartalma is többször változott, 18 és 22 okka (i okka = 1281 gramm) között, nagyjában 22—28 kg között ingadozott. A kejl értékének sokszori változása miatt azt hisszük, hogy a törökök, legalább magyarországi uralmuk kezdeti korszakában, a kejlnek, kilének csak a nevét vitték ki a magyar faluba, de a való életben azzal a mértékkel mértek, amellyel a falu mért; eszerint a kejlen vagy kilén vidékenkint az ott használatos helyi vékát értették, amit zavar és a kincstár károsodása nélkül tehettek, mert a tizedet a hatóság emberei, mint mondottuk, csak lemérték egy bizonyos gabonamértékben, de pénzt szedtek helyette, a gabonáról tehát nem természetben, hanem pénzben számoltak el. Űrmértékűi összeírásunkban a pinte (»pint«) szolgált, valószínűleg ennek ma is ismeretes űrtartalmával. A pénznemek között szintén vegyesen, magyar és tőrök pénzek neveivel találkozunk. A török pénzegység alapja és kisebb összegeknél a számítás leggyakoribb eszköze az akcse volt, egy apró ezüst érme: »fehérke«, amely a XIV. században, amikor az akcsét verni kezdték, körülbelül 3/4 gramm ezüstöt tartalmazott. Budán 1555-ben az akcse 2—2% dénárt ért és negyvenivei tett ki egy török gurust, ötvenivel egy magyar forintot ; összeírásunk korában már kisebb értéket képviselt. Ekkori értékét mutatják a következő hivatalos ármegállapítások: egy-egy sertés vagy méhkas értéke 20 akcse (miután ezek adója — értéküknek tizede — 2 akcse), egy bárány értéke 15 akcse, egy kocsi szénáé 10—20 akcse, egy kejl lencséé 5 akcse. A török pénz mellett, mivel a török állam a hatalma alá vett területeket saját pénzével kellően ellátni nem volt képes, a régi magyar pénz is jóidéig forgalomban maradt; magyar pénzzel török hatóságoknál is lehetett fizetni, sőt azzal török hatóságok is fizettek, pl. fehérvári mohamedán papi emberek 1572-ben magyar pénzben kapták fizetésüket. Forrásainkban a magyar pénznemek közül sűrűn szerepel a »magyar arany« (madzsar altunu), a »forint« (flóri, ritkábban forind), és
