Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
15 egy váltóérme, az utóbbi pénz, peniz, penüz ,stb. neveken, összeírásunk leginkább a must- és gabonatized megváltási díját szokta »penzben« kifejezni, egy pint must árát 3 pénzben, egy kejl búzáét 12, egy kejl kevert gabonáét 6 penzben számítva. Ügy látszik, hogy hivatalos pénztárakba történt befizetéseknél a »pénzt« egyenlőértékűnek vették az akcséval, noha a »pénz« értékesebb volt; kifizetéseknél ellenben magasabb értékűnek számították. Az adókirovás részletezésében a tételek felsorolása mindig következetes, szabályszerű formák között, a felsorolás tételeinek azonos rendjével történt. A részletezésnél az egyes helységekben elsőnek a »kapuk« számát találjuk. A »kapuk« (kapu) száma legtöbbször azonos a »házak« számával (néha kevéssel nagyobb); rendszerint tehát azon kulcs szerint számíttatott ki, mint a házaké. A »kapuk« után szedett adó összege összeírásunk évében 50 akcse, egy néhány évvel későbbi szigetvári összeírásban 60 akcse, később az akcse romlása szerint ismételten több lett, s a korszak végén már 320 akcsera emelkedett. A »kapu«-címen elszámolt adón nem az a szolgálmány értendő, amely »kapuadó« (reszm-i kapu) néven a tőrök földesurat1) illette meg és korunkban szintén 50 akcset tett ki; a földesúr jövedelmének behajtásával az állami hatóságok, mint már említettük, nem törődtek, s annak részeit az állami adóról szóló kimutatásba nem vették fel (földesúr és rájá viszonyát legtöbbször ezek közvetlen megegyezése szabályozta). Az itt elszámolt adó kincstári adó volt, de nem a magyar kapu-adó átvétele, hanem egy török adófajta, amely a Balkánon, sőt Kis-Ázsiában is megtalálható. Azonos volt ez az adó azzal az adóval, amelyet a kánun harádzsnak nevez, más források a török terminológia más szavaival dzsizje és aváriz néven említenek. Hasonló összeírások u. i. az első helyen említett adót majd dzsizje-nek, majd aváriz-nak, majd még »forint-adónak« (reszm-i flóri: mert egy forintnyi összeget tett ki) és harádzs-nak is mondják, és az ilyen összeírások címükben dzsizje-deftemek, aváriz-defternek stb. is nevezik magukat. Nálunk ezt az adót, talán nyugati nyelvek hatása alatt, újabbkori nem egészen találó szóval »fejadónak« szokás mondani. Második helyen összeírásunk mindig a búzatizedet tárgyalja. Megjelöli a tized mennyiségét az említett török gabonamértékben, a kejl- ben, s egy kejl búzát 12 penzben számítva, megadja az egész faluból ezen a címen befolyt jövedelemét. x) L. a Függelékben a kánun második kikezdését (187. 1.).
