Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
13 összegét találjuk), s a nevek felsorolása után megadja a helységben levő házak (háne) számát. A házak száma rendszerint kisebb, mint a helységben felsorolt egyéneké, vagyis a »ház« egyes esetekben több névből, több családból tevődött össze. Ezen adatokat követi az illető helységből származó kincstári jövedelem összegének feltüntetése. Az összeg megállapításánál kétféle gyakorlattal találkozunk. Ha a defterdár valamelyik faluval az előző évek adatai alapján átalányösszeg fizetésében állapodott meg, az adó évi átalányban vettetett ki, és részletezése mellőztetett ; ha ilyen egyezség nem állott fenn, azaz a falu mindenkori terménye után adózott, akkor a termény évről-évre részletesen elszámoltatott. A jövedelem összege (hászil: »a jövedelem«) nem a részletezés után, hanem a részletezés előtt van feltüntetve. Évi átalányban (bér vedzsh-i maktú) egyrészt az olyan, nagyobb lélekszámú és módosabb falvak szoktak adózni, amelyek vállalták az átalányfizetéssel járó kockázatot, s azonfelül azt a feladatot, hogy az összeget a helység lakosai között kivetik és azokon behajtják. De átalányban fizették adójukat más, kisebb helységek is, amelyekbe a török hatóságoknak nem lett volna érdemes a termés ellenőrzése végett évenkint többször is kiszállniok, s végül olyan helységek, amelyek a központtól messze, a határokra, vagy éppen a valóságos politikai határokon kívül estek, ahová az adószedőnek vagy a török földesúmak sem volt könnyű eljutnia. Az adót az egyes terményeknél a termény tizedével és pénzben, vagy csak pénzben tüntették fel. Fizetni akkor is pénzben kellett, ha az adó terményben is fel volt tüntetve. Ahol a helység nem átalányban fizette az adót, a termés, illetve az adó részletezésénél az egyes fizetendő tételek majd »tizednek« (ösür),1) majd meg »adónak« (reszm) neveztettek. A tized és adó részletezésénél vegyesen magyar és török eredetű gazdasági értékegységek voltak használatosak. 1) A kincstári tized a török birodalomban nem volt mindenütt pontos tized- része a termésnek, hanem sokszor ennél nagyobb volt, ugyanúgy, mint a királyi Magyarországban is a decima (v. ö. a »dézsma«, »dézsmál« szó eredeti és későbbi jelentését) a tizednél nagyobb értékben szedetett. Törökországban a tized a termés fele is lehetett. Magyarországi birtokain azonban a török kincstár, úgy tudjuk, pontosan tizedet szedetett adóban, és az esztergomi szandzsák kánunja is úgy intézkedik, hogy a termények után tizedrész szedendő. Eszerint a szabály- szerű esetekben, amikor t. i. a termény maradéktalanul decimálás alá került, s a hatósági ember az előírásnál nagyobb adót nem rótt ki, a falu termése pontosan tízszer annyi volt, mint a falura ugyanakkor kirótt tized.
