Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása (1943)
12 ban: a búzánál, a kevert gabonánál, mustnál, stb. részletezték. Néha ennél is részletesebben számoltak be a terméseredményekről, például az egyik szegedi adóösszeírás minden családnál külön megadja a termelt gabonaneműek és az esedékes tized mennyiségét, családfőnkint tünteti fel a méhkasok, az állatok, főleg a juhok számát, tehát az egyes családok vagyoni állapotáról külön tájékoztatást ad. Más összeírások viszont, amelyek egy-egy terület újonnan történt megszerzése után állíttattak össze, amikor részletes adatok még nem álltak a pénzügyi hatóságok rendelkezésére, vagy amelyek háború idején készültek, amikor az idő részletes elszámolások készítésére nem volt alkalmas, a részleteket mellőzték és csak a főbb eredményeket tüntették fel: falunkint a családfők felsorolása nélkül egy összegben a falu adóját, néhány kísérő megjegyzéssel, hogy az adót kicsoda (rendszerint a falu bírája), mikor, kinek adta át, hogyan juttatta el a kerületi adópénztárba, hogy ki a talu török földesura, stb. Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása az adóösszeírásoknak első helyen említett, idővel általánossá és szabályszerűvé vált módján készült : megnevezi a helységet, megmondja települési jellegét, felsorolja az ottlakó felnőtt férfiakat, megadja a házak számát, a kirótt adók, azaz a kincstár jövedelmének összegét, s végül a jövedelmet esetleg részletezi. A helység települési jellegét akkép jelöli meg, hogy azt városnak, falunak, vagy pusztának mondja. A várost magyar jövevényszóval varosnak, a falut karijjenek, a pusztát mezrának nevezi. A török uralom alá került magyarországi részeken varosnak nevezett helység fogalma nem volt azonos a török-mohamedán »város«: a sehir fogalmával. Míg a török sehir olyan települési hely volt, ahol kádi és török közigazgatási hatóság székelt, a törökül varos néven jelölt települési helynek e hatósági személyek ottlakása nem volt feltétlen kelléke. A magyarországi török varos nagyobb, népesebb lakóhely volt, a magyar városnak (mezővárosnak) utóda, a törökkorban is valamelyest fejlettebb közigazgatási szervezettel, élénkebb gazdasági élettel és vásártartási joggal, függetlenül attól, hogy török kádi vagy más török hatóság székelt-e benne, avagy nem. A falu fogalmán a kisebb lakóhelyet értették, a puszta fogalmán pedig a lakatlan helyet, amely rendszerint mint valamelyik szomszédos falu bérleménye hozott a kincstárnak jövedelmet. A helység megnevezése után az összeírás a városokban és falvakban felsorolja az adóköteles családfőket és ezeknek felnőtt fiait (kivéve az összeírás utolsó 2—3 lapját, ahol csak a falu vagy puszta adójának
