Számord Ignác: Az esztergomi r. kath. érseki kisdedóvónő-képző intézet értesítője az 1913-1914. és 1914-1915. iskolai évről (1915)
9 nagyon hiányosak, tökéletlenek. Az óvói társalgások feladata e hiányok pótlása a kisded korához mérten. Ezt azzal érjük el, ha a beszéd- és értelemgyakorlatok által a már szerzett képzeteket kiigazítjuk, kiegészítjük, rendezzük. Midőn tehát az óvónő társalog, vezesse a kisdedet pontos szemlélés által új képzetek szerzésére és szoktassa éber figyelemre. Az óvói beszélgetésnek, társalgásnak nem az a célja, hogy az óvónő a kisdeddel meghatározott mennyiségű tárgyat ismertessen meg, sem az, hogy egy-egy tárgyat töviről-hegyire megmagyarázzon, hanem az, hogy érdeklődést keltsen a külső világ tárgyai iránt. Kösse össze az óvónő- a társalgást cselekvéssel. így pl. midőn az asztalról, székről társalog, beszélgessen az ebédről, utánoztassa, hogyan ülnek a széken az asztalnál. Ha az óvói bútorokat mutatja be, ezt teheti az óvói játékokkal kapcsolatban. Legyen a társalgás alkalomszerű, az évszakoknak megfelelő Tavasszal beszéljen az óvónő a virágokról, madarakról; nyáron a gabonáról; ősszel a gyümölcsökről, szüretről; télen a hóról, karácsonykor a kis Jézus születéséről, a részvétről; husvétkor a pirostojásról. Az alkalomszerűség abban is áll, hogy arról társalogjon a gyermekekkel, ami épen akkor keltette föl figyelmüket. Például ha esik, havazik: az esőről, hóról szóljon. Egy betévedt bogár, macska alkalmat nyújtanak, hogy róluk beszéljen. De legyen a társalgás egyTittal a vallásosság szellemétől áthatott. Használja föl az óvónő a kínálkozó alkalmakat a vallásos érzelem erősbítésére. Erre alkalma nyílik a fűszál bemutatásánál úgy, mint egy buzaszem ismertetésénél, a bogár szemléltetésénél úgy, mint a madárénál. Hozza vonatkozásba az óvónő beszélgetését az Isten jóságával, hadd lássa már a kisded mindenben Isten gondviselő szereiét. A beszéd- és értelemgyakorlatokat kezdje az óvónő a gyermeket legközelebb környező tárgyak megmutatásával, szemléltetésével s azok főbb részeinek és tulajdonságainak ismertetésével. Az előhaladás fokozatos legyen. A közelben lévő tárgyakról térjen át a távolabb fekvőkre, azoknak többféle tulajdonságaira, elvont tárgyakra és tüneményekre (a nap egyes szakai, évszakok). Eredeti nagyságban be nem mutatható tárgyakat, élő állatokat kicsinyített utánzatokban viszonyított nagyságban vagy képben szemléltesse a kisdedóvónő (menedékházvezetőnő). Az óvói beszéd- és értclemgyakorlatok tárgya lehet mindaz, amit a gyermekek gyakrabban látnak. A kisdedeket nem érdeklő dolgokat mellőzze az óvónő. A kisded nem tud még képet alkotni
