Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)
6 belő nieg abbé Marolles-nah, Mazarin egykori! vetélytói sáliak ama bámulatra ragadó kitartása, mely képesítette őt a XYI-ik században oly metszetgyiijtemény egyb* állítására, mely 2 35,000 példánynyal dicsekedhetett és máig a párisi nemzeti könyvtár egy osztályát tölti be. Hy eredménynyel szemben lehet lalán számba venni ama körülményt: hogy Marolles idejében a műemlékek piacán csekélyebb volt a kereslet, mint korunkban, és innen nézve következtethető: bogy azon kor gyüjtőiuek inkább kedvezett a szerencse, midőn a nagy kínálat és gyér kereslet mellett kevesebb áldozatokat kívánt a műremekek kezekre játszásánál. Egy példa elég, hogy tisztában legyen a kérdés. Dürer metszeteinek azon korbeli árát, a párisi Didot-féle gyűjtemény 1878-ban történt eláru- sitása alkalmával nyert eredmény annyira fölözi, hogy Dürer egész gyűjteményének ára Marolles idejében, nem érte el azon arat, melyet a Didol-féle gyűjteményből egyetlen egy Dürer-féle metszet elért, sőt ez utóbbi egyetlenegy metszet ára, amazt kétszeresen meghaladta. Ebből indulva ki, Marolles és Mazarin korában bizonyára nem állott arányban a kereslet a kínálattal, mig ellenben napjainkban nemcsak e érve, hanem ennek mérlege megfor-. ditott arányban is áll, mit oly versenytársak, mint a British Muzeum és Európa egyéb cul- turnépeiaek nagy mütárlataí még hatványoznak, igen természetes tehát: hogy a különben is felszaporodott magán gyűjtők munkája ma már aunjira meg van nehezítve, hogy az amayr