Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

7

teurn ek nemcsak minden anyagi, de szellemi erejét is igénybe veszi.

Ez álláspontról is igazsággá válik Clement de Kis ama követelménye, melyet a gyűjtőkre nézve az idő tekintetében felállított.

Napjainkban a művészet egész irodalommal rendelkezik. Winkelmann nagyszabású kutatásai, tanulmányai alapját megvetették a műtörténelemnek, s ez majd egy század alatt oly dúsan gyümölcsözött, hogy most a tudomány nagy apparátusával bír, és egy egész élet szorgalmát követeli attól, ki magát specifice neki áldozza.

Nagy szellemi készültség is kell tehát ahhoz, hogy valaki a szó szoros értelmében kiérdemelje a műgyűjtő tisztes nevét, tisztesnek tartjuk már csak azért is, mert az önmegtagadás azon fokát követeli az alanytól, mint bármely erény gyakorlata, és mert a gyűjtők, hasonlón a művészet Maecenásaihoz, anyagi és szellemi áldozatot hoznak a culturának, míves a művészetek minden kor culturfejlődésének képviselői, mondhatni a kor arcának vonásai és kifejezése.

Hazánkra tekintve, midőn a szomszédozó nyugat ez irányban való fejlődését és alkotásait futólag átnézzük, nem lehet a megelégedé-1 örömével megállapodnunk, ha mindjárt az Esz- terházy képtár sok szépségeit ventők is tekin, tetbe, de másrészt nem lehet fel nem ismernünk, mikép tálunk is eljöttnek hiszik az időt- hol a művészetekért cselekedni tonlos dolog nak tartják; hol a müérzék fejleni és becsét kivívni indul, hol a tudomány édes testvérül