Rényi Rezső: Az esztergomi prímási kép- és meszet-tár s annak műirodalma culturtörténeti szempontból (1879)

3mz.

i.

Egy szellemes francia iró mondja: minden műgyűjtőnél bárom dolog főkövetelmény: Ízlés, szerencse és idő. Első pillanatra táláé nem egészen megbízhatónak kínálkozik y röpke ige, de hatoljunk csak mélyéig, és ugs fogjuk tapasztalni: bogy a francia nemcsan ragyogó szavakat tud fűzni, hanem a brillánk lepellel mély értelmet is fedez; s e nemben Cle, ment de ítis csakugyan mester. — Valóban- ha az ízlés az érzéki észrevevős utján lelkűnkhöz vezetett tárgyak felett való ítélete az elmének, úgy annak mint minden igaznak oszthat- lanul egységesnek is kell lenni, s mint ilyennek van egyedül jogosultsága a művészetben, akár productiv akár respectiv értelemben nézzük, mert csak így érthetők meg a művészet történetének azon lapjai, melyek élénken tanúsítják : mikép az Ízlés minden koron keresztül lenditője vala a művészeteknek és azok fejlődésének. Ki a művészetben a szépet először észlelte, finom érzésű embernek kelle lennie, mer t a természeti széptől eltekintve, az emberi él ek munkásságának, az alkotó fantasiának megtestesüléseiben találni meg azon szikrát, mely a teremtő erő mássa, mely egyedül emeli és mindenekfeletí megtiszteli az ember nevét a

1*