Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
I. AZ I890/9I-IKI TANÉV NEVEZETESEBB ESEMÉNYEI. 1. Siiuor János biboruok halála. Midőn a jelen tanévről, melyben intézetünk először lép a nyilvánosság elé, a következőkben beszámolni készülvén, lelki szemeink elé vezetjük annak kiemelkedőbb mozzanatait, felszakad szivünk azon kínzó sebe, melyet rajta egy, az egész országot mély gyászba boritó haláleset ejtett. Simor János bibornok, herczegprimás, esztergomi érsek stb. stb. stb. 1891. január 23-án, reggeli 7^ órakor megszűnt élni! Ha e szomorú tény őszinte fájdalmat keltett széles e hazában, úgy különösen lesújtó volt az intézetünkre nézve, mely a bold, emlékű Főpap személyében nagylelkű fentar- tóját, bőkezű pártfogóját siratja. Legbensőbb fájdalmát az intézet jegyzőkönyvébe iktatta és a nagy halott emlékét január 24. tartott értekezletén az igazgató következő szavaival örökítette meg: «Mélyen Tisztelt Tanári Kar! Azon amily történeti nevezetességű, épp oly megrendítő esemény, melynek a tegnapi szomorú nap reggelén városunk színhelye volt, midőn a legragyogóbb lángelmék egyikének sugarai vesztették el fényüket; a legnemesebb szivek egyike szűnt meg dobogni és a legritkább jellemek példányképe tűnt el hazánk határai közül: sokkal mélyebb fájdalommal tölti el sziveinket, hasonlithatlanul leverőbb ránk nézve, hogysem hatásának uralma alól szabadulni, jelentőségének egész nagyságát higgadtan mérlegelni képesek volnánk. A boldogult bibornok ritka személyiségében hazánk I*
