Az esztergomi királyi érseki tanítóképző-intézet értesítője 1890–91. tanévről (1891)
4 minden katholikusával és hű fiával együtt mi is megindulva siratjuk a magyar kath. egyház lánglelkü, páratlan tudományé, kifogyhatlan bőkezűségé főpapját; a hazának azon hű fiát, ki számtalanszor bebizonyította, mily szeretettel függ a földön, mely öt szülte és nevelte; mily lelkesedéssel és erélylyel őrzi annak legdrágább kincseit. Siratjuk azonban személyében különösen, mint az oktatásügy munkásai, e sz. ügy egyik legerősebb támaszát, ki fejedelmi alapítványai által fényesen bebizonyította, mennyire törekedett javulását lelke egész hevével elősegíteni és biztosítani. Legkülönösebben azonban és legbensöbben siratjuk a drága Elhunytat, mint intézetünk fentartóját, valódi atyját, ki sokoldalú elfoglaltsága és gondjai daczára is mindig élénk érdeklődéssel kisérte intézetünk működését, kül- és beléle- tének nevezetesebb mozzanatait és atyai indulatát fényesen kimutatta azon épület emelése által is, melyben intézetünk jelenleg elhelyezve van. Legyen azértis áldott emléke és maradjon örökké közöttünk! Halhatatlan neve ne haljon el ajkainkról mindaddig, mig szellemünk eszmélni és nyelvünk szólani képes leend.» Nemcsak kötelességből, de legbensöbb hála-érzetétől is indíttatva, részt vett az intézet a január hó 28-án tartott végtisztességen. Február hó i-én az igazgató vezetése alatt Czenczik János és Major János tanárok által küldöttségileg tolmácsolta mély fájdalmát mélt. és ft. Dr. Máj er István nagyprépost, főkáptalani helynök úr előtt és jelen volt a febr. 26-án rendezett gyász-istenitiszteleten. 2. A fötanfeliigyclői változás. A jelen tanév egyik legnevezetesebb eseményét azon változás képezi, mely a főegyházmegyei fötanfelügyelöi hivatal körében történt. Mélt. és ft. Dr. Majer István vál. stagnii püspök, nagyprépost, főkáptalani helynök stb., tekintettel magas korára és sokoldalú elfoglaltságára, lemondott e hivatalról és azt a
