Prokoppné Stengl Marianna: Az Esztergomi Keresztény Múzeum története (1977)

ki sem csomagolták. Simort mélyen megrendítette Ipolyi halála, hiszen az 10 évvel volt fiatalabb nála. ő is biztosítani akarja gyűjteménye sorsát. A következő év — 1887 — május 5-ére összehívja a káptalant és miután a gyűjteménye létrejöttét röviden ismerteti, kijelenti, hogy gyűjteményét az esztergomi Főszékesegyház „kizárólagos és elidegeníthetetlen” tulajdonába, a káptalan ellenőrzése alá helyezi. (24). Itt nevezi el gyűjteményét Keresztény Múzeumnak és ilyen értelemben veszi át azt a káptalan. Amikor Simor János 1891-ben meghal, az Ipolyi- gyűjteményt Nagyváradon, a püspöki palotában még raktár- szerűen tárolják. Csak néhány év múlva kérte a nagyváradi Régészeti Társulat, hogy a gyűjteményt, mint a püspökség tulajdonát, letétként kiállíthassák a Biharmegyei Múzeum helyiségében. kyijf; |

Í Simor halála után Vaszary Kolos érseksége alatt nem gyarapodott a gyűjtemény. 1913-ban Csernoch János (1852—1927) lett az esztergomi érsek. Az a Csernoch, aki 1880-tól Simor titkára, majd irodaigazgató, kanonok és a prímás bizalmasa, akivel mindent, így a múzeum ügyeit is mindig megbeszélte. Tudhatott tehát Ipolyi végrendeletéről, és szándékáról a „Magyar Vatikán” alapításáról, amelyet — végül is — Keresztény Múzeumnak neveztek el. Természetes, hogy folytatni kívánta Simor művét. Éleslátással választotta meg munkatársait: így Kalocsáról hozta magával Lépőid Antalt titkárának, akinél lelkesebb, a történelem és művészettörténet iránt jobban érdeklődő tudós papot aligha találhatott volna. Lépőid Antal személyében a múzeum is kapott Maszlaghy örökébe lépő, gondos múzeumőrt, aki nemcsak megtartani igyekezett a meglevőt, hanem azt gyarapítani is törekedett, amennyire arra lehetőség volt. Külföldi vásárlása aligha lehetett, de a középkori magyar anyagot olyan remekművekkel gazdagította, mint a Báti-oltár, a cse- göldi oltár táblái, a 4 aranyosmaróti oltárkép, a Felkáról származó teljes szárnyasoltár, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Csernochnak mindvégig nagy gondja volt a Múzeum ügye. Felfigyelt a Nemzeti Múzeum művészettörténészére, Gerevich Tiborra, akit 1916-ban kikért a Nemzeti Múzeumtól a Keresztény Múzeum teljes átrendezésére. Gerevich nagy ambícióval látott az esztergomi anyag tanulmányozásához, hiszen szakterülete éppen a középkori magyar, az olasz trecento és quattrocento festészet volt.

Ez az átrendezés az egész anyagot országok szerint, időrendi sorrendben csoportosította. E munka elismeréséül és a Múzeum

9