Prokoppné Stengl Marianna: Az Esztergomi Keresztény Múzeum története (1977)

szakszerű kezelésének biztosítására Csernoch 1917. november 26-án a Keresztény Múzeum igazgatójává nevezte ki Gerevich Tibort. (25).

Az átrendezésben nagy segítségére volt Lépőid, aki sokat tanult Gerevichtól, de Gerevich is életre szóló barátot talált Lepoldban. Barátságukról több levél tanúskodik. Ez a barátság tette lehetővé, hogy egymást segítve, közös erőfeszítéssel és Csernoch prímás támogatásával — az Ipolyi- és a San Marco-gyűjtemény megszerzésével — tovább fejlesszék a Keresztény Múzeumot.

Gerevich, mint egyetemi magántanár, a Múzeum fejlesztése mellett igen fontosnak tartotta a Múzeum anyagának tudományos feldolgozását. A középkori magyar táblaképekkel való beható foglalkozásnak eredménye volt 1923-ban megjelent műve: Kolozsvári Tamás az első magyar képtáblaíestő. Ebben a mesternévvel és évszámmal ellátott predellát stíluskritikai alapon kiegészítette és azonosította a szétfűrészelt szárnyakkal, amivel nemcsak az 1427-ben készült legrégibb névszerint ismert magyar festő munkáját rekonstruálta és helyezte el az európai festészetbe, de a Keresztény Múzeumot is nagyjelentőségű eredménnyel gazdagította. (26). Ugyanebben az évben Ipolyi születésének 100 éves évfordulóján nyomtatásban is megjelent emlékbeszédében elsőnek méltatja Ipolyinak, mint az első magyar művészettörténésznek és műgyűjtőnek munkásságát. (27) Lepoldnak és Gerevichnek egyaránt gondja volt a műtárgyak karbantartása. A korabeli felfogás szerint ez a kép felületének felújítására vonatkozott csupán, tehát szépítő eljárás volt. Alkalomszerűen adtak egy-egy képet 1915-ig Endrődi Sebestyénnek, majd 1933-39-ig Nikássy Lajosnak; végül Váli László és Kákái György újítottak fel egy-egy képet. A gobelineket Bartal Alajosné erősítette és egészítette ki.

Az első világháború még dermedésben tartja a művészi életet, amikor 1918. decemberében a román hadsereg már Nagyváradhoz közeledik. Csernoch félti az Ipolyi-gyűjteményt, amely akkor a nagyváradi Megyei Múzeumban van kiállítva hét teremben. Mivel Ipolyi végrendeletének feltétele, hogy Nagyváradon Keresztény Múzeum létesüljön, nem valósult meg, így Ipolyi végakarata értelmében azt az esztergomi Keresztény Múzeummal kell egyesíteni. Az idő sürget. Grevich és Lépőid gyors cselekvésre határozzák el magukat, örevich 1918. december 20-án értesíti Lepoldot, hogy a KároíyPkor- mány kultuszminiszterétől megszerezte az engedélyt az Ipolyi- gyűjtemény Esztergomba szállítására vonatkozóan, majd így folytatja levelét: „ . . . néhány nap múlva Váradra utazom, be10