Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium Évkönyve - az 1991-92. tanév (1992)

3 I. Előszó Az utóbbi években, évtizedekben az iskolák nemigen adtak ki évkönyveket, vagy ha mégis megtették, akkor azt szinte kizárólag valami ünnepi alkalomhoz, ne­vezetes évfordulóhoz kötötték. Az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium (és - akkor még - Egészségügyi Szak- középiskola) legutóbb 1980-ban, az iskola fennállásának 50. évfordulóján adott ki ilyen ünnepi évkönyvet, és bár ünnepi alkalom, nevezetes évforduló azóta is adó­dott (hiszen 1989-ben a Kis-Duna partján álló „régi iskolából” a Bánomi dűlőben épült „új iskolába” költöztünk, 1990-ben pedig kerek 60 évesek lettünk), az űj is­kola berendezésének elhúzódó problémái, a tanügyi berkekben tapasztalható renge­teg meddő vita, ellentmondás és bizonytalankodás, s nem utolsó sorban az ország életében bekövetkezett nagy történelmi fordulat, a rendszerváltás szédítően pergő eseményei mellett érthető módon nem jutott kellő figyelem, idő és energia a ma­gunk ünneplésére. Ez az évkönyv tehát nem valamiféle ünnepi aktualitás jegyében született, hanem inkább amolyan hézagpótlónak szántuk, amelyben egyrészt szeretnénk „pil­lanatképet” adni iskolánk jelenlegi arculatáról és szellemiségéről, másrészt pedig - legalább egy rövid visszapillantás erejéig - szeretnénk megörökíteni azokat az éveket is, amelyek a történelmi változásokkal párhuzamosan, illetve azok hatására, ezt az új arculatot és új szellemiséget fokozatosan kialakították. Új arculat, új szellemiség. Az egyik szabad szemmel is „látható”, a másik csak egyfajta lelki ráhangoltsággal „érzékelhető”. Az egyik kiolvasható akár statisztikai adatokból is, a másik nehezebben tettenérhető, és így tárgyszerű bemutatása meg­haladja egy évkönyv lehetőségeit. Mégis, az épületegyüttes esztétikumának, a berendezés korszerűségének, a taní­tás színvonalának és számokkal kifejezhető eredményeinek demonstrálásán túl, nagy örömünkre szolgálna, ha évkönyvünkben sikerülne némi képet adni azokról a történelmi-politikai eszmékről és erkölcsi normákról is, amelyeket az iskola - ha nem is „hivatalosan”, de - mindig képviselt, amelyeknek ma már nyíltan vállalható légkörében a gimnazista gyerek éL.és dolgozik, amelyeket a közismereti tárgyakkal párhuzamosan naponta tanul és gyakorol, s amelyeknek „elsajátítása” legalább olyan fontos követelmény, mint a leendő életpályához szükséges felvételi tárgyak­ból való felkészülés. Nem ünnepi évkönyvet adunk ki, de nem bocsáthatjuk útjára szerény kiadvá­nyunkat anélkül, hogy meg ne emlékezzünk két, az iskola előtörténetéhez szorosan kapcsolódó ünnepi évfordulóról: az iskolát 1930-ban létrehozó és 1948-ig működ­tető szerzetes rend, a szatmári Irgalmas Nővérek alapításának 150. évfordulójáról, valamint az egykori névadónak, Árpádházi Szent Margitnak 750. születésnapjáról. Éppen ezért, amikor évkönyvünket tisztelettel ajánlom városunk vezetői, az ok­tatási és közművelődési társintézmények, valamint minden érdekelt és érdeklődő esztergomi polgár, köztük volt tanárkollégáink, jelenlegi és végzett diákjaink szí­ves figyelmébe, akkor ez utóbbiak közül szeretném külön kiemelni és az utódiskola nevében ezúton is szívből köszönteni azokat a kedvesnővéreket, akik 44 évi számű­zetés után idén ismét visszaköltözhettek eredeti esztergomi otthonukba, és azokat az egykori középiskolás lányokat, akik az Árpádházi Szent Margitról elnevezett és az említett kedvesnővérek irányítása alatt működő érseki leánygimnázium diákjai voltak. Esztergom, 1992. júliusában Orbán Ferenc igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom