Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

136. Giuliano da Sangallo irányát a Bakócz kápolnával kapcsolatban többen emlegették (Fabriczy, Gróh, Colasanti, Budinis, Hekler, Berti-Toesca, Delogu), de tüzetesebb megokolás nélkül. E sorok írója is — Fabriczytól függetlenül — erre az eredményre jutott még 1931-ben, illetve 1933-ban, elsősorban a Santo Spirito sekrestye kápolnájának az alapján.

137. Burckhardt S. 42. Anm. 82.

138. Berecci a krakkói Jagelló kápolna építéséhez nyolc segédet kívánt. Ha ezeket megkapja, akkor, — úgy ígérte, — négy és fél év alatt fejezi be a kápolnát. Később műhelyének létszáma meghaladta a harminc főt. (Bochnak A.: Kaplica Zygmuntowska. Krakowie, 1953.)

139. Bakócz Tamás esztergomi érseksége alatt tízszer nyomták ki a Missale Strigoniense-t Velencében. (Vö. Hubay I. : Missalia Hungarica. Budapest, 1938. 8, 12, 13, 14, 17, 19, 19/a., 20, 20/a., 22. sz.) Ugyanitt adták ki 1519-ben a „Constitutiones Ecclesiae Strigoniensis”-t. (Prince d’Ess/ing: Les livres á figure vénitiens. II. Partie. Flo- rence-Paris, 1909. p. 383. No. 2046.).

140. Hűsíti D.: Mercanti italiani in Ungheria nel Medioevo. Corvina. Nuova Serie. III. Budapest, 1940. p. 9—40.; Hűsíti D.: Olasz—magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban. Budapest, 1941. — A római Magyar Történeti Intézet kiadványai.

141. Balogh J.: Mátyás király és a művészet. II. Adattár. Kereskedők c. rovata (kézirat, 1943.).

141a Divéky A.: Zsigmond lengyel herceg budai számadásai. Budapest, 1914. 179.1. — M. Történelmi Tár. R.XXVI.

142. Kollányi F.: Esztergomi kanonokok. 1100—1900. Esztergom, 1900. 118—138. 1.; Lukcsics P.: Az esztergomi főkáptalan a mohácsi vész idején. Esztergom, 1927. 19, 20, 25, 26, 29. 1. — Különnyomat az Esztergom Évlapjai. III. 1927. 2. számából.

143. Fraknói id. m. 113. 1.

144. Ugyanezidőtájt Budán is számos olasz kőfaragó dolgozott, annyian, hogy még Lengyelországba is jutott belőlük. 1507-ben Franciscus Italus, aki a krakkói királyi várat építette, segédjét Budára küldte, „pro laboribus”, majd „famíliáját” menesztette Budára „pro laboratoribus”, végül ugyanez év július 19-én két olasz márványfaragó (Itali marmorarii) érkezett Budáról Krakkóba. 1510—11-ben Franciscus Italus újból Magyarországból hív magának segédeket. ( Divéky A.: Magyarország szerepe a lengyel renaissanceban. Arch. Ért. XXX. 1910. 6—7.1.). 1536-ban a Krakkóban működő Antonius Italus murator Magyarországgal kereskedett. (Ptasnik, J.— Friedberg, M.: Cracovia Artificum. 1501—1550. Krakow, 1936—1937. p. 320. Nr. 850.; p. 391. Nr. 1027.). Ebből talán arra is lehet következtetni, hogy Magyarországból került Krakkóba.

145. Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades. Dec. IV. Lib. III. Ed. J. Fogéi—B. Iványi—L. Juhász. Tom. IV. Budapest, 1941. p. 47.

A Vitéz-féle nagyteremre és az árkádos folyosóra nézve v. ö.: Depóid A.: Az esztergomi vár története. Esztergom Évlapjai. VIII. 1936. 58, 59, 61, 64, 67. 1.; Depóid A.: Esztergom régi látképei. Budapest, 1944. 8, 17, 18, 27, 28. 1.; 16, 19, 52, 53. sz.

146. Széless, G.; Descriptio Inscriptionum Eccl. Me.trop. Strig. Cognominatae: Szép templom. St.rigonii, 1765. föl. C. 2.; Mathes Tab. VII. E.

147. S^éless op. cit. 1765. föl. C. 2.; Mathes Tab. VII. F.; Balogh ].: A renaissance építészet Magyarországon. I. Magyar Művészet. IX. 1933. 14, 17. 1.

148. Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 1871. 150—154. 1. 126, 127, 129. sz.

Ezt az építkezést utóbb Perényi Ferenc elogiumában Aragóniái Jánosnak tulajdonította és így szólt róla később Schmitth is. (Schmitth, M.: Archiepiscopi Strigonienses. I. kiadás. Tyrnaviae, 1752. p. 90.; II. kiadás. Tyrna- viae, 1758. II. p. 11.; Mathes p. 66, 30.).

149. Balogh J.: Néhány adat Firenze és Magyarország kulturális kapcsolatainak történetéhez. Arch. Ért. XL. 1923-26. 209. 1.

150. U. o. 203. 1.

151. Balogh ].: I monumenti del Rinascimento della Chiesa parocchiale di Pest. Rivista d’Arte. XX. 1938. p. 71. Itt említem meg, hogy ebben a cikkemben tárgyalt pesti tabernakulumok figurális díszeiben, amelyeket korábban, míg a sötét szentélyben voltak, egyáltalában nem lehetett látni, sokkal több a kiegészítés, mint amennyit felsoroltam. A kiegészítések közé tartoznak Pest város tabernakulumának kazettás angyalfejei és még egyéb fejek is.

152. Balogh id. m. Magyar Művészet. IX. 1933. 25, 28. 1.

153. Ehhez a stílusirányhoz közel áll ornamentika és faragási technika szempontjából a sajókazai vörösmárvány tabernakulum (Miskolc, Múzeum), melyet dr. Vargha László talált meg, továbbá a zágrábi névtelen püspöksírkő töredéke (Katalog Kulturno-Historijske izlozbe grada Zagreba. Zagreb, 1925. képpel.), amely kiválik kitűnő arcképábrázolásával is.

154. Balogh J. .• A magyar renaissance építészet. Budapest, 1953. 21, 23. 1.

Bakócz építkezéseivel kapcsolatos töredékek:

Bakócz-címeres kapu-fríz. Mészkő. 240x44x10 cm (167. kép.);

a jelmondat (DOMINVS ADIVTOR ET PROTECTOR MEVS) töredékei mészkőből;

két mészkő töredék (26x23X 13 cm; 14x14x4.5 cm) köralakban foglalt címer kardinális kalapjának

bojtjaival;

kardinális kalap és érseki kereszt töredéke mészkőből (12X11X3 cm); vörösmárvány címertöredék (19X15X15 cm) a kardinálisi kalap bojtjaival.

Valamennyi töredék az 1930-as években folytatott ásatások alkalmával került elő. (Esztergom, Kőtár).

55