Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)

155. Balogh ].: Az erdélyi renaissance. I. Kolozsvár, 1943. 86, 211—213. 1. ; 100—105. kép.

156. Viszont nem lehet minden lunettás ajtót válogatás nélkül a Bakócz kápolna hatásának vagy éppen az esztergomi műhelynek tulajdonítani. A rozsnyói Bakócz-címeres ajtó például, mint részletformái mutatják, helyi mester műve. A lunettás ajtó-típus elterjedésére nem csupán Esztergom hatott, hanom Buda is, hiszen a királyi palotában — mint a töredékek bizonyítják — voltak lunettás ajtók.

157. Ehrenberg, H.: Firenzei János magyar- és lengyelországi művei. Arch. Ért. XIII. 1893. 254—255. 1.

158. Divéky id. m. 8—9.1.; Zalogieczky W.: Studien zur figuralen Ausschmüchung der Jagellonenkapelle in Krakau- Belvedere. V. 1924. S. 183.; v.ö. még Komornicki op. cit. p. 70, 74, 78, 87.

159. Eauterbach S. 49. Abb. 23.

160. — —: Bakács bibornok há^a Pesten. Arch. Ért. R. F. IX. 1875. 284. 1.

A címerkő magassága 61 cm. A címerdíszes kör átmérője 31 cm.

161. A Szentgyörgymezei villából egy feliratos töredéknek és két elmernek a maradványai kerültek elő. (169, 170. kép). Valamennyi az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban van. Dr. Zolnay László múzeumvezetőnek sikerült az egyik címert a maradványokból összeállítani. Ez a címer (169. kép) szürke paláskőből van faragva. (61 X46 cm), úgyszintén a felirat-töredék (23, illetve 24,5 cm hosszú, 9 cm magas), a másik címer-maradvány (15X 15 cm) pedig sárgás mészkőből (170. kép).

162. Balogh ].: Buda és Pest a renaissance korban. Magy. Női Szemle. I. 1935- 156— 157. 1.; A késői-gótikus és a renaissance kor művészete. Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. II. köt. Budapest, 1939. 562. 1.; Az erdélyi renaissance. I. Kolozsvár, 1943. 152. 1.; Mátyás király és a művészet. 1943. (kézirat).

163. Balogh ].: A magyar renaissance. Kézirat a készülő kétkötetes Magyar Művészettörténet számára. 1953. 11-14. 1.

164. Balogh J.: Az erdélyi renaissance. I. 152. 1.

165. Ipolyi A.: Az egri megye Sz. János apostol s evangélistáról nevezett régi székesegyháza az egri várban. Emlékkönyv Bartakovics Béla egri érsek aranymiséjének ünnepére. Eger, 1865. — Űj kiadásban: Ipolyi Arnold kisebb munkái. IV. köt. Műtörténeti tanulmányok. Budapest, 1887. 208. 1.

166. Balogh ].: Márton és György kolozsvári szobrászok. Cluj-Kolozsvár, 1934. — Erdélyi Tudományos Füzetek. 71. sz.; ua.: Az erdélyi renaissance. Kolozsvár, 1943. 19, 25, 39—42. 1.

167. A Zsigmond szoborról Tubero írt. (Balogh J.: Mátyás király és a művészet. II. Adattár. Kézirat. 1943.; Balogh J. : A későgótikus és renaissance kor művészete. Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. II. Budapest, 1939. 554.1.). Öntőműhelyét nem ismerjük. Talán Budán készült.

A XV. században bronzöntő műhelyek voltak még Iglón, Besztercebányán és Erdélyben. Ezek főként harangokat és keresztelőmedencéket öntöttek. (V. ö. ÉberL..: A bronz és az ón. — Az Iparművészet könyve. Szerk. Ráth Gy. III. Budapest, 1912. 161—162. 1.; Divéky A.: Magyar-lengyel művészettörténeti adatok. Művészet- történeti Értesítő. 1953. 184—185.1.)

A bronzöntés technikai feltételeire, főleg az ón beszerzésére nézve érdekesek a besztercebányai nagy harang öntésére vonatkozó számadások 1488-ból. (Ipolyi A.: Besztercebánya város műveltségtörténeti vázlata. Századok. VIII. 1874. 690. 1.)

168. Az egykori magyarországi (Besztercebánya-környéki) rézbányák termése Európa-szerte igen keresett volt. Nyugat felé Flandriába exportálták, dél felé Velencébe, ahonnan továbbították mind Itália, mind pedig a Levante felé. (Paulinyi 0.: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. — Emlékkönyv Károlyi Árpád születése 80. fordulójának ünnepére. Budapest, 1933. 402—439. 1.; Hűsíti D.: Olasz—magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban. Budapest, 1941. 87—89. 1.). A XIV. század végén a magyar rézbányászat firenzei érdekeltség kezében volt. (Paulinyi id. m. 412—413, 416—417.1.). Okleveles adatokból tudjuk, hogy Ghiberti egyik szobrához, Máté evangélistához Velencéből hozattak rezet, azaz Velencében finomított magyar rezet használtak fel hozzá. ( Dórén, A.: Das Aktenbuch für Ghibertis Matthäus-Statue an Or San Michele in Florenz. Italienische Forschungen. I. Bd. Berlin, 1906. S. 32.)

A besztercebányai rézbányákat később a XV. század második felében egyideig Mátyás király, illetve Corvin János birtokolta. Majd a századfordulón Bethlenfalvi Thurzó János (1492— 1508) szerezte meg, és művelésüket technikai újításaival magas fokra emelte. Ugyanő társult az augsburgi Fuggerekkel és így halála (1508) után a bányák lassanként a Fugger-ház kezébe kerültek. 1525-ben már teljesen a Fuggereké. (V. ö. Wenzel G.: Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest, 1880. 164— 170.1.; Paulinyi id. m. 424—425, 434—435.1.; Paulinyi O.: Ipar és kereskedelem. — Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. II. Budapest, 1939. 188, 191—192. 1.). 1515-ben még Thurzó György küldött Krakkón keresztül Danzigba különféle rézszállítmányokat, közöttük kész tetőfedő rézlemezeket (Ptasnik—Friedberg op. cit. p. 117. Nr. 310. — v. ö. 39. jegyzet). 1525-ben viszont már a Fugger-ház szállította a rézlemezeket a krakkói Jagelló kápolna kupolájának a fedésére. (Komornicki op. cit. p. 70.)

Ezekből az adatokból következik, hogy a Bakócz kápolnához szükséges rezet, mind a kupola domborműveihez, mind pedig a kupola külső fedéséhez a besztercebányai rézbányákból és műhelyekből a Thurzók szállították, esetleg még Thurzó János (fl508) vagy fia és utóda, Thurzó György.

A réz mázsája (centenarius = 56 kg) 1522-ben 3 forint volt. (Kemény L: Buda város árszabása II.Lajos korában. Tört. Tár. 1889. 382. 1.)

169. A bronzöntés igen hosszú időt kíván. Ghiberti a firenzei Battistero első bronzkapuján 21 évig, a másodikon 27 évig dolgozott, Filarete a római S. Pietro bronzkapuján 12 évig. Donatello több mint 10 évet töltött Padová- ban a bronz oltár és a Gattamelata lovasszobor öntésével.

56